HELTAI GÁSPÁR FABULÁI

A farkasról, a rókáról meg az jó bárányhúsról.

A farkas lakik vala egy barlangban a hegyoldalban, hova nagy sok élést gyüjte, szándékában lévén, hogy nyugodni és jóllakni akarna. Eszébe vévén ezt a róka, utánna kezde ballagni, hogy valamiképpen megcsalhatná, hogy része lehetne a jó bárányhúsban és egyéb jókban. Mikoron a barlang elé ért volna, szépen köszöne a farkasnak és monda: Szerető farkas uram, sok ideje, hogy nem voltunk szembe egymással, éjjel sem jöttél kereskedni a mezőre. Bizony igen bánkódtam rajta. Félek vala, hogy megbetegültél légyen. Eszébe vevé a farkas a róka ravaszságát s monda: Jól értem ravaszságodat. Megérzetted a jó bárányhús illatját, az hozott tégedet ide, nem az énhozzám való szeretet. De tovatarts innen, itt ne csavarogj. Mert ebből ugyan nem eszel. Látá a róka, hogy porba esett reménysége és elméne. Látá pedig a hegyoldalban, hogy egy pásztor sok juhot legeltetne. És hozzája menvén, monda: Jó pásztor uram, ha megajándékoznál, ugyan jó hírt mondanék tenéked. Monda a pásztor: Megajándékozlak, csak mondjad! Monda a róka: Sokszor láttam, melly nagy kínt teszen rajtad a farkas, melly igen bolygatja és szaggatja a juhokat és nincsen nyugodalmad tőle. De jere, megmutatom, hol fekszik egy barlangban. Megverheted, mert igen jóllakott most és merthogy megtöltötte a bendőjét, nem futhat. És odavivé a pásztort és megmutatá a barlangban a farkast néki. A pásztor megragadá az ő kopjáját és általüté a farkast. És midőn kivonta volna a kopját belőle, levoná a bőrt róla és elméne vele. Ekképpen marada a nagy sok élés, a sok bárányhús a rókának és az jól lakék vele. Azonközben odajutának a juhásznak nagy komondorai, keresvén gazdájokat. És midőn láták volna a nagy sok élést, legott csapni kezdék azt. Monda a róka: Hagyjatok békét neki, mert enyém az élés. Mondának a komondorok: Ejnye te hitvány szemét! Ne zúgolódjál! Talán bizony viszket a hátad? És midőn meg nem szünnék feleselni, megragadá a rókát az egyik komondor és a földhöz üté és utánna a többi is mind rámászott és kezdék a bőrét szaggatni és annyira mardosák, hogy csak alig mászkálhata el. És mászkálván, monda: Bizony igaz az Isten. Ugyanazon mértékkel mért nékem, amellyel én annakelőtte másnak mértem.


Értelme:

E fabula azt mutatja, hogy: Aki mást sérteni, másnak kárt tenni, mást dúlni, vagy megrabolni avagy alája vermet ásni igyekszik és így akarja elveszejteni, az ne higyje, hogy ő maga szárazon viheti el. Mert elérkezik reája az Istennek igaz ítélete és bizony ugyanottan találja meg az illyen sunyi hősködő a kárt és veszedelmet, ahol a hasznot és az nagy világon való gazdagságot és a dicsőséget kereste. Minden ember ezokáért az ő állapotjában veszteg maradjon és minden álnokságát és hamisságát eltávoztatván, igaz ember módjára cselekedjék és az Úristentől várjon mindent. Az emberi társaságban senkit ne bántson, kárt se tegyen senkinek. Se tanáccsal, se árultatással, se fondorlással, se lopással, se kóborlással ne csalárdkodjék valaminemű szín alatt. Mert az igaz hit és a lelki bizodalom mellé bizony szükséges az jó lelkiesméret is. Ha rossz a lelkiesméreted, bizony meg nem maradhatsz az Istennek ítéletében. Mert amidőn ennen lelkiesméretünk vádol meg minket, bizony veszett dolog az. Semmi más nem következik utánna, hanemcsak kavarodás, pironkodás és nem csekély szégyen. Azért dorgálják meg a próféták a kegyetleneket, mondván: Vitézkedni akartok? Ebben lészen részetek: Furtum et rapina in domibus vestris. Vagyis: Lopás és rablás következik a ti házatokra. Orvoknak és kóborlóknak lesztek társai. Ugyan sivalkodik házatokban az lopott és elkötött marha. Kiáltásuk nyilván bosszuállásra indítja a felséges Úristent. Végy tanulságot a szemed előtt való mindennapi példákból! Jaj, de bizony nem látja azokat senki, bizony nem veszi azokat eszébe senki! Vadit quo modo vadit. Vagyis: Kiki úgy jár, amillyen útra tart. Így vagyon.