Payday Loans

Keresés

A legújabb

A hivatallal változik az erkölcs - Alázatos fráterből kegyetlen tirannus? PDF Nyomtatás E-mail
2011. július 01. péntek, 05:40

savonarola2

Heltai Gáspár fabulái

Az oroszlánról meg az majomról.

Az időben, mikoron az erős oroszlán királlyá tevé magát, hogy a többi négylábú lelkes állatokon uralkodnék, az ő királyi birodalmának a kezdetiben, jó hírnevet akara magának szerezni és ezokáért esküvéssel fogadást tőn, hogy ennekutánna elhagyná a kegyetlenséget és a vérontástól is megoltalmazná magát s meg sem sértene az lelkes állatokból egyiket sem: Hogy ugyan ártatlanul akarna élni. Egy idő mulva erősen kezde bánkódni az ő fogadalma miatt, merthogy meg nem másíthatja vala természetjét és okot kezde kigondolni, melly miatt ismét az állatokhoz férkőzhetnék és megehetné őket. És midőn egyik lelkes állatot maga elejbe hívta volna, titkon megkérdi vala azt, mit ítélne az ő lehelletéről. Büdes volna-é, avagy nem. Midőn a lelkes állat azt felelé, hogy bizony büdes volna, legott hozzákapván szétszaggatja vala azt és megészi vala. Ha pedig az állat felele: Hogy nem volna büdes, így is megölé és megevé azt. Végre megkérdé az majmot, hogy büdes volna-é a szája avagy nem. És a majom felele: Nem büdes, úgymond, hanem jeles és nemes illatja vagyon. Mint egy jeles fahéjnak és szegfűszegnek és mintha temjéneztenek volna. Gyönyörködék az oroszlán a majomnak feleletében és akkoron nem bántá, hanem békességgel elbocsájtá őt. Midőn egynéhány nap elmult volna, eszébe juta az oroszlánnak a majom és hogy okkal hozzáférne, ravaszságból betegnek tetteté magát és midőn a doktorok és az orvosok megláták és megítélték volna az ő vizeletét és megtapogatták volna az első lábán az pulzust, megismerék, hogy semmi nyavalyája nem volna. És azt adák tanácsul neki, hogy gyönge étellel élne és könnyen emészthető állatokat ennék és ismét vidámságot venne. Monda ezokáért az oroszlán: Igen ehetném majomhúst. Mert azt még nem kóstoltam. Legott elkülde és elhozatá a szegény majomot és megevé azt. És nem használa az szegény majomnak, hogy annakelőtte hízelkedésből dicsérte vala az oroszlánnak lehelletét. Mostan pedig semmit sem vétett ellene.


savonarola3


Értelme:

E fabula azt jelenti, melly igen gonosz légyen az emberi természet, mikoron módja vagyon arra, hogy kövesse az Ő akaratját és meg nem enyhíttetik az Istentől, a szent Léleknek és a szent Keresztnek általa. Mert ha az ember előbbre viheti dolgát, hogy meggazdagulhat és a más embereken való hatalmat megkaparithatja, legott megváltozik, mint a régiek erről bizonyságot tevén, mondották: Honores mutant mores. Vagyis: A hivatallal változik az erkölcs. Csak valami tisztességre emeljék az embert, legott meglátszik, kicsoda lakik benne. Mint egyszer vala egy igen szent és ájtatos csali barát, ki igen alázatosan hajtott fővel jár vala. És mindenkor csak a földet nézi vala. Midőn sok ideig mind ekképpen járt volna nagy alázatosságában, meghala a pater gvardian. A fráterek tanácskozni kezdének: Kicsodát kellene gvardiánná tenni? És mondának: Im ezt az ájtatos és alázatos frátert tegyük gvardiánná, ez jámbor, szentéletű és igen alázatos, ez nem rongál bennünk, hanem igen kegyes atyánk lészen. Mikoron immár gvardiánná és fejedelemmé választották volna, kevés idő mulva új kámzsában öltözék az gvardian és igen fenn kezdé az orrát viselni és nagy hangon té s tova kezde a barátoknak parancsolgatni, végül két ifju nyakas barátot vőn maga mellé. És aki csak moccan vala ellene, azt igen keményen megvesszőztette. Hozzámenének a vén barátok és mondának: Szentséges atyánk pater gvardián, meg ne dühödjél beszédünkért. Olly igen alázatosan jársz vala azelőtt. Immár hogy gvardiánná tettünk, nagyon is fennen viseled magadat és olly igen kegyetlen vagy. Mi oka ennek? Felele a gvardián: Bolond agg ebek! Nem olvastátok-é gyermekkorotokban, mit monda Cato? Fistula dulce canit, volucrem dum decipit auceps. Vagyis: Szépen szól a madarász csalogató sípja, mikor madarat akar fogni. Ha valaki varjat akar lőni, ne pengesse az ijjnak idegét előtte. Alázatosan jártam azelőtt és mind alánéztem az földre, mert akkoron mindenütt a klastrom kulcsát keresém. Minthogy immár megtaláltam és kezemben vagyon: Nem szükséges ezokáért a földre néznem. A gvardianságot soha nem adtátok volna énnekem, tudományomra és bölcseségemre nézvén. Mert jól tudjátok, hogy olly igen tudatlan vagyok, mint az szamarunk. Ezokáért más módot kelle keresnem. Mindenha így vagyon ezokáért az ádámfiak dolga. Ha valamiképpen előbbre mehet és felverheti magát, legott nem ember már, hanem kegyetlen tirannus és valami fejébe ötlik, azt meg is merészeli művelni. Nem jó az jámboroknak az efféle embertelen tirannusokkal együtt lakni. Mert ha szolgálod, egyideig még csak nem bánt, de mihelyt meggondolja magát, legott okot keres veszedelmedre. Igen jó ezokáért a keresztyénnek mindig vállán viselni az ő nehéz keresztjét, hogy el ne higyje magát. Azért mondja Dávid király: Vajh melly jó én édes Uram Istenem, hogy engemet megaláztál. Mert soha meg nem tanultam volna a te üdvességes igédet. Jeremiás próféta pedig ezt mondja: Vajh melly jó az embernek, ha az Úrnak igáját viseli, gyermekségétől fogva! Mert enélkül vaddá leszen az ember és teljességgel embertelenné. Így vagyon ez.

LAST_UPDATED2