Payday Loans

Keresés

A legújabb

A fürdés - bűnre csábító - erotikája
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2011. június 30. csütörtök, 14:42

zsuzsanna


ZSUZSANNA ÉS A VÉNEK

Lakott Babilonban egy férfi, akit Joakimnak hívtak.
Helkijának Zsuzsanna nevű leányát vette feleségül,
aki igen szép és istenfélő volt,
mert szülei, akik igazak voltak,
leányukat Mózes törvénye szerint nevelték.
Joakim igen gazdag volt;
a háza szomszédságában gyümölcsös kertje is volt,
és nála jöttek össze a zsidók,
mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.
Abban az esztendőben
két olyan vént tettek a népből bíróvá,
akikre ráillett az Úr mondása:
A vénektől indult ki a gonoszság Babilonból,
a bíráktól, akik a népet kormányozni látszottak.
Ezek Joakim házába mentek,
és odajárultak mindazok, akiknek pörös ügyük volt.
Mikor aztán déltájban a nép hazatért,
Zsuzsanna bement sétálni férjének gyümölcsöskertjébe .
A vének naponként látták őt, amint bement és sétált,
és kívánságra gerjedtek iránta;
értelmüket elfordították
és szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget
és meg ne emlékezzenek az igazságos ítéletekről.
Történt pedig egyszer,
miközben ők az alkalmas napot várták,
hogy ő megint lement, éppúgy, mint azelőtt,
csupán két szolgálóleányával,
és fürödni akart a gyümölcsös kertben, mert hőség volt.
Nem volt ott senki sem,
csak a két vén, akik elrejtőzve lesték őt.
Azt mondta tehát szolgálóinak:
,,Hozzatok nekem olajat és kenőcsöket,
és zárjátok be a gyümölcsöskert ajtóit,
hogy megfürödhessem.''
Amikor a szolgálók kimentek, a két vén felkelt,
odafutott és így szólt: ,
,Íme, a gyümölcsöskert ajtajai be vannak zárva,
senki sem lát minket, mi pedig kívánunk téged.
Engedj tehát nekünk és feküdj le velünk.
Ha azonban nem akarod ezt,
tanúskodni fogunk ellened,
hogy egy ifjú volt veled,
azért küldted el magadtól a szolgálókat.''
Zsuzsanna ekkor felsóhajtott, és azt mondta:
,,Szorongatás vesz körül mindenfelől,
mert ha ezt megteszem, a halálomat jelenti,
ha pedig nem teszem meg,
nem menekülök meg a kezetekből.
De jobb nekem a ti kezetekbe esnem,
anélkül, hogy valamit elkövetnék,
mintsem vétkeznem az Úr színe előtt.''
Erre Zsuzsanna hangosan kiáltozni kezdett,
mire a vének is kiáltozni kezdtek ellene,
sőt az egyik odafutott a gyümölcsöskert ajtajához és kinyitotta.
Amikor a ház szolgái meghallották a kiáltozást a gyümölcsöskertben,
berohantak a hátsó ajtón, hogy megnézzék, mi az?
Miután a vének elmondták, a szolgák igen elszégyellték magukat,
mert sohasem mondott még valaki ilyesmit Zsuzsannáról.
Mikor aztán másnap a nép elment Joakimhoz, a férjéhez,
odament a két vén is,
telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen,
hogy kivégeztessék őt.
Azt mondták a nép előtt:
Küldjetek el Zsuzsannáért, Helkija leányáért, Joakim feleségéért.''
Erre rögtön érte küldtek,
ő pedig eljött szüleivel, fiaival és egész rokonságával együtt.
Sírtak tehát az övéi és mindnyájan, akik ismerték őt.
Aztán felkelt a két vén a nép között,
és rátette kezét az asszony fejére.
Erre az sírva az égre tekintett,
mert szíve bizalommal volt az Úr iránt.
A vének ezt mondták:
,,Mialatt mi egyedül sétáltunk a gyümölcsöskertben,
ő bejött két szolgálóleánnyal, bezárta a gyümölcsöskert ajtóit,
és elküldte magától a szolgálókat.
Ekkor odament hozzá egy ifjú, aki el volt rejtőzve, és lefeküdt vele.
Erre mi, akik a gyümölcsöskert szegletében voltunk,
látva a gonoszságot, odarohantunk hozzájuk,
és láttuk, amint együtt feküdtek.
Azt ugyan nem tudtuk elfogni,
mert erősebb volt mint mi, és kinyitotta az ajtót és elfutott;
de őt megfogtuk.
Meg is kérdeztük,
hogy ki volt az az ifjú, de nem akarta nekünk megmondani.
Ennek a dolognak tanúi vagyunk.''
Hitt nekik a sokaság, mint a nép véneinek és bíráinak,
és halálra ítélték Zsuzsannát.
Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltva így szólt:
,,Örök Isten,
aki látod, ami titokban történik,
és tudsz mindent, mielőtt megtörténne,
te tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem.
Íme, meg kell halnom,
noha semmit sem követtem el mindabból,
amit ezek gonoszul rámfogtak.''
Az Úr meghallgatta a szavát.
Amikor ugyanis kivégzésre vitték,
az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét,
akinek a neve Dániel volt.
Ez hangosan így kiáltott:
,,Én mentes vagyok ennek a vérétől.''
Feléje fordult erre az egész nép, és így szólt:
,,Mi az, amit mondasz?''
Ekkor ő megállt közöttük és azt mondta:
,,Izrael fiai, ti ilyen oktalanul,
anélkül, hogy vizsgálatot tartanátok
és az igazságot megállapítanátok,
elítélitek Izraelnek egyik leányát?
Térjetek vissza az ítélet helyére,
mert hamis tanúságot mondtak ellene!''
Erre a nép sietve visszatért, a vének pedig kérték:
,,Gyere, ülj közénk és oktass minket,
mert Isten megadta neked az időskor dicsőségét.''
Dániel azonban azt mondta nekik:
„Válasszátok el őket egymástól jó messzire,
hadd ítéljek felettük.''
Mikor elválasztották őket egymástól,
odahívta közülük az egyiket és azt mondta neki:
,,Te megátalkodott vén gonosztevő!
Most jött el azoknak a bűneidnek a büntetése,
amiket a múltban elkövettél,
amikor igazságtalan ítéleteket hoztál,
elnyomtad az ártatlanokat
és szabadon eresztetted a bűnösöket,
noha az Úr azt mondta:
,,Az ártatlant és az igazat meg ne öld!''
Nos tehát, ha láttad őt,
mondd meg,
milyen fa alatt láttad őket egymással beszélgetni?''
Ő azt felelte: ,,Mézgafa alatt.''
Dániel pedig azt mondta:
,,Lám, saját fejed ellen követted el a hazugságot,
mert íme, Isten angyala az ő parancsára kettéhasít téged!''
Aztán félreállította őt,
és odahozatta a másikat és megkérdezte tőle:
,,Te Kánaánnak és nem Júdának ivadéka!
A szépség elvette eszedet,
és a vágy megrontotta szívedet.
Így cselekedtetek Izrael leányaival,
azok pedig félve szóba álltak veletek.
Júda leánya azonban nem engedett gonoszságtoknak.
Nos tehát, mondd meg nekem,
milyen fa alatt kaptad rajta őket,
amikor egymással beszélgettek?''
Az ezt válaszolta: ,,Tölgyfa alatt.''
Dániel erre azt mondta neki:
,,Valóban te is a saját fejedre hazudtál;
itt van kardjával az Úr angyala,
hogy kettévágjon téged és megöljön titeket!''
Ekkor az egész gyülekezet nagy hangon felkiáltott.
Áldották Istent, aki megmenti a benne bízókat.
Aztán rárontottak a két vénre
-- mert Dániel a saját szájukból rájuk bizonyította,
hogy hamis tanúságot mondtak --,
és úgy cselekedtek velük,
ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen,
Mózes törvénye szerint járva el:
megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon.

Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62


*

szonyi405

NADÁNYI ZOLTÁN:

MARIANN A KÁDBAN


Mire ébredtem máma?

Zúgatják a csapot.
Túlságos volt a lárma,
amit a csap csapott.

Egyszerre kitalálom,
a fürdőben ki van,
és szememből az álom
kiszáll, ez Mariann!

Fürödni fog, rivalgó
hangokkal hirdeti,
közöttünk csak az ajtó,
mulatság ez neki.

Csak azt akarta, tudjam
és máris belekezd.
A csap utolsót buggyan,
rátolja a reteszt.

És jönnek hangok, újak.
Lepedőlobbanás,
hogy attól is vaduljak,
utána csobbanás.

Most lép a kád vizébe,
tudatja ezt velem,
hogy ő, a szépek szépe,
már tiszta meztelen.

És nem merül be rögtön,
kicsit még elidőz,
még hagyja, hömpölyögjön
térde körül a gőz.

Jó így a kádban állni,
szemközt a nagytükör,
nem tud a képtől válni,
mely benne tündököl.

Azért van csend. Csak egy-két
neszecske hangzik el:
meg-megsimítja testét.
Most meg felém figyel.

Kíváncsi szörnyű módon,
Ébren vagyok-e hát
és hallja, forgolódom,
lobbantom a gyufát.

Csobban a víz is mingyárt,
ez volt a felelet.
Ajtón keresztül így vált
velem titkos jelet.

Most már folytatja bátran,
keverint, kavarint,
sétára kel a kádban,
csapokon csavarint,

szájában édes ízzel,
ez tán a szerelem,
így játszik ő a vízzel,
a vízzel és velem.

Csak azután merül be,
a vízben új zavar,
előre, hátra dűlve,
egész vihart kavar.

a kád is belekondúl,
aztán egyszerre csend
és semmi hang azontúl,
csak a csap csöppje cseng.

A csend meséli szépen:
most csendbe heverész,
kagyló a tó vizében,
milyen szép és merész!

Heverész, meg se moccan,
csak fel meg letekint,
az ajtót nézi hosszan,
meg a vizet megint

és tudja, hogy az ajtó
csupa szem, csupa fül,
és nem riad meg attól,
hogy nincsen egyedül.

Új hangok, egyre szebbek,
most a vízből kikel.
a visszacsurgó cseppek,
azok zenélik el.

Most meg a szappan futkos,
tartóba dobja, kopp,
aztán tenyere futkos,
hol a bal, hol a jobb,

nyomában édes, titkos,
szemérmes sugdosás,
a két szép karja sugdos,
milyen csodás, csodás,

az egész teste sugdos,
csupa halk titkokat,
minden tájéka titkos
hangokkal hívogat

és mind másféleképpen
és én nem is tudom,
melyik is sugdos éppen,
melyik rózsás idom.

És néha egyik-másik
halkan fel is kacag,
szembekötősdit játszik
velem, azon kacag

és sóhajok fakadnak
és hallga, mint a csók,
oly hangok is akadnak,
csicsergők, cuppanók.

Jaj, ezt már megsokallom,
befogom fülemet,
de úgy is hallom, hallom,
oly hangos üzenet:

most a zuhany záporzik!
egész testét veri!
az egész teste porzik!
halmai, völgyei!

az egész teste végig
felzendül odaát
és zengi fel az égig,
diadalmas dalát!