Payday Loans

Keresés

A legújabb

Rudyard Kipling: A maharadzsa kincse
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2011. június 26. vasárnap, 11:01

Képtalálat a következőre: „a maharadzsa kincse”

Rudyard Kipling
A maharadzsa kincse

MVGYOSZ hangoskönyvek


Képtalálat a következőre: „a maharadzsa kincse”

FÜLSZÖVEG


Nick Tarwin - egy feltörekvő amerikai fiatalember - gyermekkori szerelme után indul Indiába. Mellékesen nem titkolt szándéka, hogy megszerezze azt a kilenc legritkább drágakőből álló értékes nyakéket, mely az ópiumszívásra kárhoztatott maharadzsa tulajdona... Kalandjai során a nyaklánc megszerzésében segítségére siet a maharadzsa cigányasszonya, aki a cél érdekében a különleges eszközöktől sem riad vissza... Tarwin útját olyan gyanús balesetek szegélyezik, amelyek nem lehetnek a véletlen művei... Tarwin rájön, hogy bár névleg Nolan őrnagy az angol tiszt irányítja az országot, a méreg és az orvgyilkosok elől nem tudja megvédeni senki és semmi...


http://mek.oszk.hu/04700/04741/index.phtml#

 

Képtalálat a következőre: „a maharadzsa kincse”

ELSŐ FEJEZET.

Egy holdfényes éjszakán Tarwin Nick a korlátnélküli hídon ült, amely Topáz mellett keresztezte a kanálist, s lustán lógatta lábát a víz fölött. Vékony, szomorúszemű, barna leány ült mellette, némán bámulva a holdat. Napcserzette bőrén meglátszott, hogy nem kíméli magát se széltől, se esőtől, se naptól; tekintete mély szomorúságot tükrözött, amely otthonos mindazok szemében, akik sokat látták a nagy hegyeket és síkokat, a gondot és az életet. Azokban a szemekben, amelyeket Nyugat asszonyai kezükkel beárnyékolnak, ha napnyugtakor kunyhójuk küszöbéről elnéznek a dombok s a fűtől, fától kopár sík fölött és férjük hazajövetelét lesik. A rossz élet mindig az asszonynak a legrosszabb.

Sheriff Kate nyugat felé forduló arccal nőtt fel; amióta járni tudott, szeme nem látott mást, mint a puszta vad kopárságát. A vasúttal együtt jött a pusztaságba. De amíg iskolába nem került, soha nem lakott olyan helyen, amelyet a vasút érintett volna. Családjával elég gyakran lakott már egy-egy félig kiépített szakasz végén s volt alkalma megfigyelni a civilizáció nem egy, ködlő villanyfénytől kísért hajnalhasadását, de apját egyre távolabbi vidékekre hajtotta vasútmérnöki foglalkozása s voltak idők, amikor még csak ívlámpák sem kerültek szemük elé. Az építészeti irodának szolgáló kunyhóban laktak s volt sátruk, amelyben anyja koszttal, lakással látta el a férje felügyelete alatt dolgozó munkásokat. De nem kizárólag ezek a körülmények formálták ki a Tarwin mellett ülő huszonhárom éves lány természetét, aki épp e pillanatban közölte vele, hogy szereti őt, de hogy kötelessége másfelé szólítja.

Kötelességének pedig azt tartotta, hogy életét India asszonyainak felsegítésére szentelje. Két évvel ezelőtt parancsszerű ihlet szállta meg, a St. Louisban töltött második iskolaév vége felé, ahol a magányban szerzett nevelését igyekezett tökéletesíteni.

Kate egy napsütötte, naphevítette áprilisi délután értette meg küldetését. A tavasz első fuvallata nyomán, mindenütt kihajtó zöld rügyek, az első virágok s a heves napfény majdnem kísértésbe ejtették, hogy távol maradjon egy hindu asszony előadásáról s végül is csak a diáki kötelesség bírta rá, hogy mégis csak elmenjen és meghallgassa Pundita Ramabai-t, aki hazájabeli nővéreinek szomorú sorsáról beszélt. Szívszaggató történet volt; a lányok, miután az idegenszerű kiejtéssel előadott felszólításra átadták a nyomor enyhítésére szánt könyöradományaikat, többé-kevésbé megrendülve mentek ki a teremből, suttogva tárgyalták meg a hallottakat, míg végül is egy ideges viháncolás fel nem oldotta a feszültséget s újra meg nem kezdődött a megszokott pletykálkodás.

Kate merev, befelé fordult tekintettel, égő arccal s szárnyas léptekkel ment ki az előadásról, mintha a Szent Lélek szállta volna meg. Gyorsan lesietett a kertbe, hogy egyedül maradhasson, végigsétált a tavaszi virágokkal beszegett utakon. Kimondhatatlanul gazdagnak, biztosnak s boldognak érezte magát; felfedezte saját magát. A virágok mindent tudtak, feje fölött a finomlevelű ágak megértették, a ragyogó alkonyati égnek is tudomása volt arról, ami bensejében történt. Büszkeség és boldogság töltötte be a lelkét, táncolni szeretett volna, de még sokkal inkább sírni. Halántékán hevesen lüktettek az erek, bőre alatt zúgott a meleg, fiatal vér; és Kate meg-megállt, hogy mély lélegzettel beszívja a friss levegőt. Ez volt az az óra, amelyben megtalálta élete hivatását.

Elhatározása egész életére kihatással volt; annak a feladatnak a teljesítésére szánta, amelyet, mint a prófétáknak küldetésüket, ez a nap kinyilatkoztatott neki. S ennek a szolgálatnak szentelte szíve s esze minden erejét. Az Úr angyala parancsot hozott. S ő vidáman engedelmeskedett.

S most, miután két évig készült hivatására, s mint teljesen végzett s alaposan felkészült ápolónő tért vissza Topázba, alig várva indiai munkája kezdetét, ez a Tarwin eléje áll és Topázban akarja őt tartani, hogy feleségül vegye.

- Nevezheted, aminek akarod - mondta Tarwin, mialatt a lány a holdra meredt -, nevezheted kötelességnek, magasztos hivatásnak, vagy mondhatod azt is, amit ma éjszaka a templomban az a nagyhangú misszionárius, hogy kötelességed világosságot vinni azoknak, akik a sötétségben élnek, nem kételkedem egy pillanatig sem benne, hogy egy csomó hangzatos kifogást fogsz felhozni, hisz ott keleten az emberek szép neveket találnak mindenre - én a magam részéről egyszerűen azt találom, hogy szívtelenség.

- Ne mondj ilyeneket, Nick! Ez a hivatásom!

- Neked idehaza is van hivatásod, s amennyiben nem tudnál róla, felhatalmazásom van arra, hogy közöljem veled - felelte Tarwin. - Egy kavicsot hajított a kanálisba és összehúzott szemöldökkel meredt a sötéten zúgó vízbe.

- Kedves Nick, azok után, amiket ma este hallottunk, hogy van szíved, egy szabad embert rábeszélni arra, hogy maradjon idehaza a kuckójában?

- Atyaúristen, manapság a szószékről kellene nektek lányoknak megmagyarázni, hogy nem szabad faképnél hagynotok a világ öreg masináját. Nem értetek semmit ebből az új rendből, ha megszöktök előle. A zászlót elhagyni nem becsületes dolog.

- A zászlót elhagyni?... - kiáltotta Kate, Tarwinra szegezve kérdő tekintetét.

- Úgy van, hát mi másnak nevezed, amit teszel? Az a kis lány, akit az N. P. Y. vonal 10. szakaszán megismertem, bizonyára úgy gondolkodott volna erről, mint én. Kedves Kate, gondolj egy kicsit a régi időkre, idézd emlékezetedbe, hogy milyen voltál akkor, hogy mit jelentettünk akkor egymásnak s próbáld megtalálni az utadat. Neked is van apád, anyád, ugye? Csak nem akarod azt állítani, hogy becsületes dolog, elhagyni őket? És melletted, ezen a hídon is ül egy ember, aki minden porcikájával szeret téged, te drága jószág... állhatatosan szeret. Azelőtt te is szeretted őt egy kissé, nem igaz?

Az utolsó szavaknál óvatosan átölelte a lányt, aki egy darabig nem védekezett.

- Hát mindez nem jelent semmit számodra, Kate? Nem gondolod, hogy ez is lehet hivatás?

Maga felé fordította a lány arcát s elgondolkodva szemeibe nézett. Barna, tiszta ragyogásukat fokozta a hold szelíd fénye.

- Azt hiszed, hogy jogod van hozzám? - kérdezte egy pillanatnyi szünet után a lány.

- Mindent hiszek, amivel visszatarthatlak. Jobban mondva, nem is hiszem, hogy jogom van hozzád, legalább is olyan jogom nincs, amelytől te meg ne foszthatnál, ha akarnál. De vigye el az ördög, valamennyiünknek jogunk van egymáshoz, ha a körülmények úgy fordulnak. És ha nem maradsz itt, hát az határozottan jogtalanság, ez a véleményem!

- Te semmiről sem beszélsz komolyan, Nick! - mondta a leány és eltolta a karját.

Tarwin ugyan nem látott összefüggést szavai és e között a kijelentés között, de azért jókedvűen felelt:

- Dehogynem! De nincs a világnak olyan komoly dolga, amit a te kedvedért ne tudnék vidámnak látni!

- Ugye mondtam! Te semmit sem veszel komolyan!

- Van egy dolog, amit komolyan veszek - suttogta a fülébe.

- Igazán? - Elfordította fejét.

- Nem tudok nélküled élni! - Közelebb hajolt hozzá s még halkabban folytatta. - És nem is akarok, Kate!

Kate összeszorította az ajkát. Ő is tudott "akarni". Vitatkozásaikba merülve tovább ültek a hídon, míg a kanálison túl tizenegy órát nem ütött az egyik ház konyhaórája. A víz a hegyekből jött, amelyek mögöttük emelkedtek a magasba; félmérföldnyire voltak a várostól. A magányosság és gyötrő csend hulláma borította el Tarwint, amikor a leány felállt és határozottan kijelentette, hogy most már el kell mennie. Jól tudta, azt érti ez alatt, hogy el kell mennie Indiába és saját akaratereje pillanatnyilag összemorzsolódott a lány makacsabb energiáján.

Nem értette, hova tűnt az ő régi erélye, amellyel eddig úgy tudta irányítani az életét, hogy 28 éves korára már befolyásos emberré lett Topázban és megvolt minden kilátása arra, hogy beválasszák államának törvényhozó testületébe és még magasabb pozíciókba is, feltéve, hogy azon az úton marad, amelyet megkezdett. Megrázkódott, annyira megvetette magát. Végül is csak az vigasztalta meg, hogy utóvégre is csak nőről van szó, akármennyire szereti is. Beérte az előtte haladót:

- Te már végleg úton vagy, kislány? - kérdezte tőle.

A leány nem felelt, nyugodtan továbbment.

- Nem fogod az életedet eldobni ezek miatt az indiai kísértetek miatt! - mondta. - Én nem fogom megengedni. Az apád sem fogja megengedni. Édesanyád bőgni és rúgkapálni fog ellene, én pedig ellened fogom uszítani. Mi hasznát tudjuk venni az életednek, ha te nem hiszed is el. Fogalmad sincs a feladatról, amelyet vállalni akarsz. Az az ország még patkányoknak sem jó, egy nagy mocsár az, úgy van, egy nagy mocsár, erkölcsileg, egészségileg és földmívelés szempontjából is. Nem fehér embernek való hely, még kevésbé fehér asszonynak - rossz klímája van, rossz kormánya, kanálisai nincsenek, csak kolera van ott, hőség és küzdelem, amíg fel nem fordul az ember. Minderről olvashatsz a vasárnapi lapban. Szépen itt fogsz maradni a helyeden, drága hölgyem!

A lány egy pillanatra megállt az út közepén és belenézett Tarwin holdfényvilágított arcába. Ez megfogta a kezét, és remegő ajakkal leste a választ:

- Derék ember vagy, Nick - mondta Kate földresütött szemmel -, de én 31-én elutazom Kalkuttába.

 

Képtalálat a következőre: „a maharadzsa kincse”