Rudyard Kipling
ÖTÖDIK FOLYÓ

Midőn az Édenkert alól
A négy folyóvíz szétfutott,
A négy folyó ajándékul
Erős négy embernek jutott.

Ódon legenda mondja, hogy
Osztás után, felhők alatt
Sötét arccal jött Izrael,
Mert néki folyó nem maradt.

Szólott ekkor az égi Úr:
Nézd, ott egy sárga porverem,
Szórj egy marék port szerteszét:
Nyomában új folyó terem.

Erősebb, mint a többi négy
S titokban árad százfelé
És titka mindörökkön át
Tied lészen, és népedé.

Szólott az Úr s lőn Izrael.
És mélyen lenn a föld alatt
Buzogva forrt ezernyi ér,
Mely elcsitít szilaj hadat.

Megingat büszke trónokat
S a népek súlyos lánca lesz…
Az új folyó életre kelt:
A pénz titkos folyója ez.

És Izrael letéve most
A koronát, és a jogart
Görnyedve ül a partokon,
Ahol a víz süllyed-dagad.

Majd mélybe zúgva eltűnik
S helyét mi sem árulja el…
Hogy mért van ez, nem tudja más
- Csak Izrael.

Az ötödik, a nagy , csodás
Folyó gazdája ő.
Dörgését hallja messziről
S dalától lázas vére fő.

Előre tudja: „Esni fog”.
A messzi dél, a puszta szag
Bizton megsúgja néki, hogy
Minő források szárazak.

Előre tudja: „Nőni fog”
Megérzi benne száz ideg,
Hogy mérföldekre északon
Olvadnak tömbös jéghegyek.

Megérez induló szelet,
És várja már, eső ha ver,
Jól tudja, mit hoz mindegyik
És Izraelnek népe nyer.

Hatalmas, ámbár kardja nincs,
Uralkodik, de tróntalan.
Csak puszta vendég mindenütt
És járja útját untalan.

Nincs föld, hol ő volna király,
De az utolsó nagy folyó,
Csak néki őrzi titkait,
Míg él a korhadt földgolyó.

Kezdetben volt a tett
S ez így rendeltetett.


Megjelent „Puck of Pook’s Hill” 1906

*

Rudyard Kipling - HA

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",

ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam .

(Kosztolányi Dezső fordítása)

*

Rudyard Kipling - HA

Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcs szavú se vagy;

ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyutt tagokkal is;

ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidolt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";

ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!

(Devecseri Gábor fordítása)