Komcsivadászat a végórában

Skrabski-Novák: példátlan sorozat kezdődik

Stumpf András
- Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Utolsó módosítás:
2011.06.22.


A Biszku-film készítői a Heti Válasz szolgálatába állnak, s június 16-ától havi egy, különleges technikával készülő filmet prezentálnak lapunk internetes oldalán. Skrabski Fruzsina és Novák Tamás szerint a Fidesz jóval többet tehetne a múltfeltárás érdekében.

- Mindketten a "polgári undergroundnak" nevezett egykori Ufi című lap köréből nőttek ki, ma is publikálnak a Mandiner blogon. Van bármilyen hatása az ifjúkonzervatívok írásainak a kormányzás irányára?

Skrabski Fruzsina: Kellene hogy legyen. Remélem, hogy a Heti Válasznak mostantól havonta készített filmeknek lesz hatásuk, akkor is, ha egy-egy téma feldolgozásakor kritikusan állunk kormányzati lépésekhez. Ezeket ugyanis most már nem lehet eltussolni. Hagyott az ember egy kis időt, foglalják csak el a széküket, rendezkedjenek be, de ez már megtörtént, a türelmi időnek ilyen értelemben vége.

- Újfajta Célpontot, nagy leleplezéseket terveznek?

S. F.: Nem feltétlenül akarunk velük vetélkedni. Nem véletlenül lett az a címe, hogy Becsengetünk és elfutunk. Nincs filmrendezői képesítésünk, és híres tényfeltárók sem vagyunk. Én a naiva szerepében érzem jól magam. A Biszku-film is ilyen volt. Az alaphelyzet nem volt más, mint a tudat, hogy Biszku Béla él. Olyan egyszerű kérdéseket szerettünk volna föltenni neki, hogy nem bánta-e meg, amit tett. Ugyanígy kerestük most meg az egykori vérbírókat, de ezzel a hozzáállással csöngetünk be majd adott esetben egy maffiózóhoz vagy borhamisítóhoz is.

- Miért is előny az amatörizmus?

Novák Tamás: Nem biztos, hogy az. A Heti Válasz online látogatói viszont olyan helyekre juthatnak el, olyasmiben vehetnek részt, amire a magyar sajtóban még nem volt példa. A filmek magja egy ötperces, szinte reklámsűrűségűre vágott videó, melyből - a YouTube adta lehetőségeket kihasználva - tovább lehet kattintani több irányba is. A néző így maga állíthatja össze a filmet, attól függően, hogy az adott témában mi és milyen mélységben érdekli. Kommentelhető, szavazható, befolyásolható lesz mindez. Az iPad és a tabloidok megjelenésével az újságírás is megváltozik. Megszűnnek az éles határok kép, hang, szöveg között, egy nagy hírforrássá áll össze az egész, a lényeg, hogy információértéke legyen, illetve részt vehessen benne a felhasználó.

S. F.: Így persze kitesszük magunkat az azonnali, állandó kritikának.

- Azt éppen eleget kaptak a Biszku-filmért is. Lányi András író szerint például olyan rossz, hogy a felétől már Biszkunak szurkolt. Nem bánják, hogy nem készültek fel jobban?

S. F.: Szerintem nem tudtunk volna jobban felkészülni.

N. T.: De. Tudtunk volna.

S. F.: Jó, te történész vagy, én nem. Volt három bizonyítékunk, amely egyértelművé tette, hogy Biszku beleszólt az igazságszolgáltatásba. Ezekkel kellett szembesítenünk. Megtettük.

N. T.: Felkészülhettünk volna jobban, ám ettől nem lett volna feltétlenül jobb a film. A tényeket a történészek feldolgozták az elmúlt húsz évben. Biszku szerepét is. Nekünk az volt fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a jelenségre: miközben október 23-ákon hatalmas beszédeket hallunk, fel van lobogózva az ország, a forradalom egyik leverője ma is itt van közöttünk, és nem bánt meg semmit.

S. F.: Fel akartuk hívni a figyelmet arra, hogy nem volt felelősségre vonás.

- Majdnem lett. Biszku a film után a Duna tévének nyilatkozott, amiért eljárás indult ellene kommunista bűnök tagadása miatt. Mégsem örültek.

N. T.: Nem. Politikai játszmából alkották a törvény eredetijét a holokauszt tagadása ellen, s ugyanilyen motiváció állt a bővítése mögött. Rossz jogszabály, amely fölöslegesen korlátozza a szólásszabadságot. Gellért Ádám a hágai nemzetközi bíróságon dolgozik, legutóbb a parlamentnek küldött egy törvénytervezetet - azon ügyködik, hogy Biszkut azért állítsák bíróság elé, amit tett. Lehet, hogy sikerrel jár egyszer, csak addigra valószínűleg minden érintett meghal. Habár Biszku elég szívós.

S. F.: Épp Biszku esetében a legnyilvánvalóbb, mennyire abszurd lenne, ha azért ítélnék el, mert ellenforradalomnak nevezte '56-ot. Épp az a bajunk vele és a kommunistákkal, hogy elítéltek, bebörtönöztek embereket csak azért, mert más volt a véleményük. Mert mondjuk forradalomnak nevezték azt, ami akkor történt. Ha az eltérő vélemény miatti büntetésnek örülnénk, mennyivel is lennénk különbek a Biszku-féléknél?

- Érdekes ez Fruzsinától, aki Lelky Lola néven már-már Jobbik-szimpatizáns véleményeket fogalmaz meg a Mandineren, Vona Gábor nagy tisztelője, Zagyva Gyulával készít jókedvű beszélgetéseket...

S. F.: A Jobbik-szimpatizánst kikérem magamnak, s Vona Gábornak sem vagyok nagy tisztelője. Morvai Krisztináé igen. Még 2007 elején készítettem vele egy interjút, s amit akkor a rendőri brutalitás elszenvedőiért tett, tiszteletet érdemel. Jelzem: a Fidesz akkor sunnyogott, nem állt ki az ártatlanul megvertek mellett, csak az októberi önkormányzati választás után, meg miután Morvai Krisztina feltárta az ügyeket. Azt sem tagadom, hogy forradalmár lelkületű vagyok, szerettem tüntetésekre járni, kiabálni a rendőröknek.

N. T.: Amit én igyekeztem sosem túl komolyan venni.

S. F.: A Zagyva-interjút egyébként Tamással együtt készítettük, aki ugyanúgy röhögcsélt, mint én. Zagyva Gyula egyszerűen vicces jelenség, de mindenképp jelenség, így aztán érdekes.

N. T.: Örkényi abszurd a figura, az egész demokráciafelfogása, miközben ott ül a parlamentben...

S. F.: A demokráciának van ilyen arca is, amelyen nem szörnyülködni kell, hanem tükröt tartani eléje is.

N. T.: Távolról csak annyi látszik, hogy tipikus szélsőjobboldali. Ugyanakkor olyan zenéket szeret, ami kirívó abban a közegben, kicsit szégyelli is ezt, aztán szégyelli, hogy szégyelli. Szeret a Gödörbe járni, liberális csajokkal ismerkedni...

S. F.: Ezért érdemes közel menni. Bekopogni valahova, aztán, adott esetben, elfutni.

- Fruzsina a polgári undergroundos közegből is kilóg Matolcsy György-rajongásával. Vallja be, a lapunkban rovattal bíró miniszterhez akart közelebb kerülni a Heti Válasznak készített filmekkel!

S. F.: Lebuktam. Egyébként nem ezért vagyok matolcsysta, mert olyan nagyon értek a gazdasághoz, egyszerűen tetszik a hozzáállása. Ezt vártam a Fidesztől. Van vízió, nem akkor kezdik el hívogatni a haverokat, amikor már kormányon vannak, hogy mégis mi legyen... Külön örülök, hogy megszüntették a magánnyugdíjpénztárakat, hiszen apám ezért harcolt egész életében, mert szerinte csak az állami rendszer biztosíthat kellő szolidaritást a profitorientált cégekkel szemben.

N. T.: Hm. Tizenhat százalékos adó. "Senki sem jár rosszabbul."

S. F.: Jól van, akarsz egy közhelyet? "Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik." Tessék.

N. T.: Kösz. Azért azt is mondd el, hogy Matolcsy a rokonod.

S. F.: Valami negyedfokon tényleg az, de nemrég találkoztam vele először. Gratuláltam neki, ő meg nekünk a Biszku-filmért.

- Az első "bekopogós" film még a biszkus témából sarjadt?

N. T.: Igen, egy sor történetet hallottunk akkor, és sok kritika ért minket, amiért a Bűn és büntetlenségből kimaradt a vérbírók tevékenysége. Jogosnak éreztük, úgyhogy utánajártunk a történetnek. Ennek ellenére hátradőlhetnek a vén kommerek, a komcsivadászatnak részünkről vége.

S. F.: Előkerülhet még egy-kettő, de unalmas lenne egyfolytában rájuk utazni. Átverni ráadásul már nem lehet a célszemélyt, nem adhatjuk ki magunkat a helyi iskolatévé riportereinek. A vérbírós film egyébként jó válasz arra a kritikára, amelyet folyton megkaptunk Biszku-ügyben: mi lett volna, ha "tisztességesek" vagyunk, ha elmondjuk az elején, hogy kik vagyunk, mi a célunk.

- Merthogy?

N. T.: Merthogy rögtön ránk csapják az ajtót, be sem engednek, ha közöljük: a Heti Válasz megbízásából készítünk filmet. Ez lett volna Biszku esetében is. Most egy bíróval beszéltünk hosszabban, azzal, aki megbánta, amit tett, '56 után munkásként dolgozott, nagy nehezen került vissza a jogi pályára.

S. F.: Elmentünk Csehországba is, hogy lássuk, ott hogyan zajlott ez a történet. Beszéltünk egy ottani vérbíróval, akit legalább bíróság elé állítottak, igaz, elévülés miatt másodfokon felmentették.

- Változott volna bármi, ha itthon is ez történik? Elévülés, felmentés...

N. T.: Igen. Nem a bosszú a lényeg, hanem az, hogy legyen vizsgálat, következmény. Ha nincs, akkor mégis miért kell felelősségre vonni azt, aki sikkaszt, lop, csal?

S. F.: Az áldozatok szempontjából is fontos ez. Ha még egy eljárást sem kapnak a nyakukba, akik felelősek azért, hogy egyeseknek nincs testvére, apja, anyja, akkor ezek az egyesek nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Már csak azért sem, mert elvileg volt itt egy rendszerváltás; ha a történelemkönyvekbe pillantunk, azt látjuk, hogy azok kimondják, melyik volt a bűnös oldal, mi volt a bűn. A bíróságok meg nem mondják ki. Abszurd.

- Itt van a Fidesz, a kétharmad, a visszamenőleges hatályú jogalkotásra is volt példa az elmúlt évben. Amit mond, az tehát a mostani hatalom kritikája?

S. F.: Az. Ahhoz, hogy minden akta nyilvános legyen, nem járulnak hozzá. Gellért Ádám törvényjavaslatait nem fogadják be, közben történészeket kétmilliós kártérítésre ítélhet a bíróság, amiért egy bíróról, aki együttműködött a pártállammal, leírják ezt... Nehéz nem arra gondolni, hogy azért, mert a Fideszben is vannak érintettek.

N. T.: Ami előtt teljesen értetlenül állok, azok az olyan ötletek, mint a Kenedi-bizottság szétkergetése, illetve hogy mindenki hazaviheti a saját aktáját. Öt perc alatt széthordja mindenki? Remélem, ebből semmi nem lesz.

S. F.: Egy sor döntésről az látszik csupán, hogy nincs előkészítve. Ilyen volt a médiatörvény is. Remekül kommunikálható téma lett volna, hogy a kiskorúak ne nézhessenek pornót. Ehhez képest semmi - amikor meg már támadnak minket, felbéreljük a legdrágább píárcéget, hogy mentse meg az ország becsületét. Az meg, hogy a Médiatanácsban egy ellenzéki se legyen, nem csak nem elegáns, de célra sem vezet.