JÓZSEF ATTILA
Tél
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! - S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek... Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy fölengednének az emberek!
1922. nov. 12.
Munkáshalál
A gép elkapta. Messze fröccsent vére, Fehéren hullott földre a feje. (A férgek közt lesz immár a helye.) S letették kinn az udvar hűs kövére.
Örök lett munkás két kezének éje. lrígyen nézte sok bús halvány arc, Az ő kezökben ég tovább a harc: A sok gyerekszáj vár a kis kenyérre.
Megáll egy percre a dolog zaja, Elszáll egy ember könnyes sóhaja, Két éhes gyermek ágyán felriad.
A gép megindul újra zakatolva S megy minden, mintha mi se történt volna: A földön még elég ember marad.
1922. jún.
Éhség
A gép megállt. Elfáradt por kering fölötte, mint az őszi köd meg pára, s rászáll az emberek hajlott nyakára, kik esznek most. Átizzadt szennyes ing
hűl a vállukra. Fal, fal egyre mind. Kenyér s uborka az ebédjük mára s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba s hogy jót harap s hozzáharap megint.
Már nem törődnek semmit az idővel. A harapások majdnem összeesnek, de jól megrágnak minden falatot.
Egészséges, még jó paraszttüdővel szívják, rágják a port, szénaszagot S csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek.
1922. jún. / 1934
A Szent Jobb ünnepén
Keresztények, ti hajtsatok fejet - A mai nap az örökéltü Szent Jobb Malasztja száll s a hívő lelkeket Megedzi. Zengjen zsoltárunk - ott fent jobb
Lesz élni majd, ha bús fejünk felett Az Úr hatalmával vigyáz a Szent Jobb - Oh áldjuk, áldjuk százszor e kezet S emelkedjünk fel Krisztushoz, ki lent volt.
De ti, pogány ősöknek vérei Nagy daccal mégse szálljatok Neki - E kéz apáinkat halomra ölte
S Hadúr e népet akkortól veri, Mikor hitének gyáva lett örökre, Mikor e kéz erős hitünk kiölte.
1922. aug. 18.
Pogányos hitvallás magyarul
Hol vagy erős pogány sereg, Hős Vata, bálványos berek? Hol alszol bátor Bocskay? Kossuth dicső csapatjai?!
A bősz magyar vér nem buzog? Mint gyáva, hitvány koldusok Könyörgünk már az életér'? Hadúr öszvérként mendegél?
Ó nem, ilyet ne higgyetek - Hadúr itt van közöttetek, Hadúr a roppant Őspogány Üget sötétpej vadlován.
Szegődjünk hát nyomába mi Gyávaságot irtani, Álljuk helyünket emberül - Ki küzd megél, más elmerül.
Megáll Isten, meg a világ, Gyönyörrel bámul ily csudát, Hogy vasököllel ha akar, Szabad s egész lesz a magyar.
1922. júl. - aug.
|