Payday Loans

Keresés

A legújabb

A vakító szerencse és a gazda szeme PDF Nyomtatás E-mail
2011. június 07. kedd, 08:55

aranyszarvas

Heltai Gáspár fabulái

A szarvasról, az ökrökről meg a gazdáról.

Egy valamelly szarvas jöve a mezőn az ökrökhöz és hányni-vetni kezdé magát előttük, kérkedvén szép termetével, gyorsaságával és szabadságával. És monda az ökröknek: Nyavalyás állatok vagytok ti és mindéltig igában forog nyakatok. És merthogy csak lassan ballaghattok, el nem távozik az ösztöke a ti oldalatokból. A jászolhoz kötnek benneteket és száraz szalmát vetnek elétek. Akkoron isztok, mikoron adnak. De én gyors állat vagyok. Mind az erdőket és mind a mezőket béjárom, szép füvekben és virágokban ugyan válogatva eszem. A híves forrásokból nagy gyönyörűséggel és kévánsággal iszom. Ha valami félelem támad reám, legott bémegyek nagy hamarsággal a sűrű erdőbe és felfutok az magas hegyekre és ott lakom nagy bátorsággal. Mondának az ökrök: Nem irigykedünk reád a te nagy boldogságodért. Nincs mit tennünk. Ha a természet így hozta állapotunkat, bizony abban kell megmaradnunk. Nem sok nap mulva a vadász rátalála a szarvasra és körülvevé azt ebekkel és kergetni kezdé. És midőn elébe kerültek volna az ebek, hogy az erdőbe nem mehetne bé, kényszeríteték egy faluba béfutni. És midőn egy ólba béfutott volna, talála ott ökröket az jászolhoz kötve. Mondának azok: Mi dolog? Mi dolog ez, szarvas uram? Bezzeg igen megizzadtál. Nyilván nem zsákkal ijesztettenek. Monda a szarvas: Jaj, csaknem odaveszék! Kérlek, hadd rejtezem el itt nálatok. Felelének az ökrök: Igen kérkedél vala minap nagy boldogságod felől, de hitvány boldogság az, ha mindenkoron illy nagy félelemben vagy az agarak és az ebek miatt. Mi ökrök és nyomorúságos állatok lévén, meg nem cserélnénk veled. Bizony ide nem jó helyre jöttél, mert ha itt megtalálnak, legott megölnek, minthogy semmire sem vagy jó, hanem húsod csak tálba, bőröd pedig csak kurta subának való. De bujjál csak amoda a széna alá. Tőlünk ne félj, mert mi el nem árulunk. A széna alá bujék ezokáért a szarvas és ott hallgata. Midőn a gazda szolgái bejöttenek volna az ólba, hogy enni adnának az ökröknek, valami szalmát vetének nekik, nem látván a szarvast a széna alatt. És midőn kimentenek volna, igen örüle a szarvas és monda: Jó hellyen vagyok, csak estig meg ne találjanak, könnyen elmehetek annakutánna éjjelre. Mondának neki az ökrök: Légy veszteg és hallgass, mert ihol jő a gazda. Ha tőle itt megmaradhatsz, jó szerencséd leszen. Mert ez mindenüvé bébujik és minden szurdékot kikeres. Midőn ezokáért a gazda béjött volna az ólba, meglátogatá a jászlot. És szitkozódni kezde, merthogy csak egy kevés kis szalmát talála az ökrök előtt. És ő maga elmenvén, villát kapa és szénát kezde vetni az ökrök elejbe. És mikoron bőven felvenne benne, látá ott a szarvasnak nagy szarvait és betévén az ajtót, kiáltani kezdé szolgáit. És azok előjövén, megfogák a szarvast. És a gazda agyonvereté és az bőrét levonatá.


Értelme:

E fabula arra int, hogy senki el ne bízza magát a jó szerencsében és az Isten ajándékai miatt fel ne fuvalkodjék és önmagához mérve senkit meg ne útáljon. E világi boldogság nem állandó és noha a szépségnek és egészségnek és a testi szabadságnak nagy gyönyörűsége vagyon, azért mégis nagy aggodalom, gond és félelem vagyon mellettek. És noha a robotos élet bármennyire nehéz és nyomorúságos is, de mellette azért csendesség, békesség és nyugodalom vagyon. Ennekfölötte arra tanít e fabula, hogy egyetlen, sok cselédet tartó gazda se bízzon szolgáiban és béreseiben, mert nem lévén övék az jószág, nem viselnek úgy gondot reá, mintha az övék volna, hanem csak tessék-lássék szolgálnak. A sok cselédet tartó gazda ezokáért önmaga lásson dolgához és ne bízza azt teljességgel másra. Mert amennyire lát az ő szeme, annyira szolgálják őt a szolgák és az béresek. Ezért felele ama bölcs, mikoron megkérdezték tőle, mitől híznék inkább a ló: Hogy semmi azt annyira meg nem hízlalja, mint az ő urának, vagyis a gazdának az szeme. Más szóval: Gazda szeme hízlalja az marhát. Bizony, így vagyon