|
Húsvéti stációk az öröm útján
http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/2000.04/13.html
"...vallásos életünk húsvéttól megtorpan. Elkezdi a húsvéti szünetet. Krisztus föltámadt... igen, ő boldog... ő már biztonságban van. Befutott. Visszavonult a mennybe. Jól végzett munkája után kiérdemelte a pihenést, nyugdíjba ment... Miután Jézus számára a szenvedés órája elmúlt, nem tudunk vele mit kezdeni, nem látjuk, hogy mi szerepünk lenne még mellette... Pedig van abban valami nyakas önzés, ha barátunk bajában ugyan részt veszünk ... örömében azonban nem akarunk osztozni... Olyan ez, mintha holmi gyászvitézek volnánk, foglalkozásunk a sírás volna; mintha temetkezési vállalat szakemberei lennénk..."
Az emmauszi tanítványok felismerik Jézust
a kenyértörésben
(Xantus Géza festőművész alkotása)
E gondolatokkal kezdi Louis Evely elmélkedés-sorozatát*, amellyel néhány évtizede új hagyományt teremtett. Nagyböjti gyakorlatunk, a keresztúti ájtatosság több évszázados múltra tekint vissza - gyökerei egészen a keresztes hadjáratok koráig nyúlnak -, húsvét utáni párja viszont nincs. A szerző szavai gondolkodóba ejtenek: "Melyikünk imádkozik a föltámadt Krisztus képe előtt?... Ha csak a keresztet ismerem, nem jelenik meg életemben a húsvét, nem megyek át a halálból az életre." - Érdemes megfontolnunk, hogy legnagyobb ünnepünk eredeti neve: "Pascha", ami átvonulást is jelent...
Számos közösségben visszhangra találtak Louis Evely gondolatai, s szerte a világon - hazánkban is - már sok esztendeje hagyomány lett az öröm útja (ahogyan a szerző nevezte), melynek állomásai a föltámadt Krisztus és tanítványai találkozásaira hívják fel figyelmünket. A 2000., jubileumi Szentév alkalmából megjelent a Vatikánban e stációsorozat, amely a keresztút hagyományát követve tizennégy állomást tartalmaz. (A húsvéti stációkhoz nemrég Barsi Balázs ferences írt elmélkedéseket, amelyek az Új Ember kiadásában látnak napvilágot.)
Bizonyára jót tenne nemegyszer valóban egyoldalú vallásosságunknak, ha a keresztút-járás hagyományához hasonlóan széles körben elterjedne, és természetessé válna az öröm útja is. Jóllehet a nagyböjti negyven nap sem a búslakodás ideje, mégis a magunkba szállás, a bűnbánat jeles időszaka. Több mint egyszerű aránytévesztés, ha a készületi idő után a feltámadás csendes örömét mindössze néhány napig tartjuk elevenen, s legfeljebb a vasárnapi evangéliumok emlékeztetnének minket arra, hogy a húsvéti idő még nem múlt el. S erre nem csupán magunk miatt kell gondolnunk. Ha bágyadozva szólunk a feltámadásról, nem hisznek nekünk. Az örömhírt nemcsak hirdetnünk, hanem hordoznunk is kellene. Észrevétlenül, mégis érzékelhetően. Tanúságunk így lehet hiteles a világban.
I. Jézus föltámad halottaiból
II. A tanítványok látják az üres sírban hagyott lepleket
III. Jézus megjelenik Mária Magdolnának
IV. Jézus megjelenik az emmauszi tanítványoknak
V. Az emmauszi tanítványok fölismerik Jézust a kenyértörésben
VI. Jézus megjelenik a tizenegy apostolnak
VII. Jézus hatalmat ad tanítványainak a bűnök bocsánatára
VIII. Jézus megjelenik Tamásnak
IX. Jézus megjelenik az apostoloknak Tibériás tavánál
X. Jézus átadja a főhatalmat Péternek
XI. Jézus tanítványait a világba küldi
XII. Jézus a mennybe megy
XIII. Az apostolok Máriával együtt imádkozva várják
a Szentlélek eljövetelét
XIV. Krisztus elküldi a Szentlelket
*http://www.jeszenka.hu/bevezetok/olvas/olvas1.htm
|
