20:35, Szombat (április 23.), m2

Szent Ágoston
(Sant'Agostino)

olasz-német történelmi film, 1. rész, 96 perc, 2010

rendező: Christian Duguay
forgatókönyvíró: Francesco Arlanch, Florian Henckel von Donnersmarck
zeneszerző: Andrea Guerra
operatőr: Fabrizio Lucci
díszlettervező: Carmelo Agate
jelmeztervező: Stefano De Nardis
díszlet: Angelo Santucci
vágó: Alessandro Lucidi
szereposztás: Teresa Razzauti

szereplő(k):
Franco Nero (Ágoston püspök)
Alessandro Preziosi (az ifjú Augustinus)
Gerald Alexander Held (az idős Valerius)
Johannes Brandrup (a fiatal Valerius)
Monica Guerritore (Monica)
Katy Louise Saunders (Lucilla)


Az Észak-Afrikában született kiváló filozófus és gondolkodó megtérésének és szentté válásának története. A háttérben nagyszabású történelmi tablóval. Ágoston élete egybefonódik az európai történelem egyik legnagyobb változásával, a Római Birodalom bukásával.
A történet egy kis provinciában kezdődik, ahol a nyugtalan kamasz fiú egyetlen vágya, hogy nagy ügyvéd legyen, ezért édesanyja segítségével Karthágóba megy, hogy egy igazi szónok iskolájába járjon. Az éles eszű ifjú hamar legyőzi a nehézségeket és csodálatos szónokká válik, miközben élvezi mindazokat az örömöket, amiket a nagyváros nyújtani tud. Amikor azonban egy férfi, akit sikerül nagyszerűen előadott beszédével felmentetnie annak ellenére, hogy ő is meggyőződött a bűnösségéről, újabb szörnyű gyilkosságot követ el, Augustinus mély válságba zuhan és hazatér egyetlen igazi szerelmével az édesanyjához. Elzárt vidéki életéből csak egy nagy kihívás mozdítja ki.

Idő szerint | Hely szerint

Vetítik: M2: Szombat (Április 23.) 20:35  
Vasárnap (Április 24.) 20:35 

_______________________________________

AJÁNLAT:

1.

A Wikipédia igen színvonalas szócikke:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Ágoston

2.

Augustinus Aurelius
Szent Ágoston vallomásai

http://mek.oszk.hu/04100/04187/

3.

Nyugat · / · 1917 · /
Babits Mihály: Ágoston

(részlet)

A keresztény írónál megfordítva: a belső lesz egyszerre a fontos, és minden külső kép vagy történés csak eszköz és hasonlat: mint ebben is: «a szív iskolája». A keresztény író tekinti először a világot saját életének illusztrációjaként, s Szent Ágoston Vallomásai az első belülről látott lélekrajz a világirodalomban. Belülről látott: s így nem teheti a kész és tökéletes benyomását; ez a benyomás nem is célja a keresztény és modern irodalomnak olyan értelemben, minta klasszikusnak. Hanem előttünk alakul, és ez új varázs: nem körüljárható, de átélhető. S ez új, bensőséges irodalom számára új műfajt is teremtett Ágoston: a pszichologikus önéletrajzot, mely éppen ellentéte a régiek autobiográfiájának: nem külső események, hanem csupa inponderabiliák története: teljesen belső és személyes: Ágostontól mi sem áll távolabb, mint hogy harmadik személyben szóljon önmagáról mint Julius Caesar. Ez az igazi keresztény műfaj: a gyónás, a vallomás; és - mint Ibsen is mondta - a keresztény korok minden nagy költői művében, az egész modern művészet lényegében van valami vallomásszerű.

Ágoston elsősorban filozófus, s egy filozófus vallomásai össze esnek filozófiájával. Ezért lesz könyve önéletrajz és filozófia egyszerre. «Régi-régi vágyakozásom»- mondja ő maga - «elmélkedve megvallani Neked, mit tudok és mit nem, vagyis: mennyi bennem első megvilágosításod, és mennyi az én maradék sötétségem.» Íme a keresztény gondolkodás: s a modern egyúttal: a gondolat mint belső fejlődés: megvilágosodás: nem többé kész, s a külső, világra alkalmazandó kategória. Ágoston megtérésének rajza egy filozófia fejlődés története: mint a Discours de la Méthode.

De nemcsak a lényeg gyónás itt: a forma is az. S ez a forma is fennmaradt, minden külsőségeivel: túlélte a naiv hitet, mely a gyónást követelve, ürügyét megadta. Mert nem az ész hite a döntő, hanem a szív kívánsága. Rousseau Vallomásai nem a keresztény hitből fakadtak immár, de még mindig a keresztény kívánságból: s elég célozni erre a nagyhatású könyvre, hogy elgondoljuk a páratlan pályát, melyet az Ágoston műfaja a világirodalom történetében - csak mint külsőleges műforma is - Ágoston művétől a Strindbergéig - megtett. A lélek vetkőzése szenvedély lett, az őszinteség igazi szellemi exhibicionizmus: bár ki lehetne azért őszintébb, mint aki Istenéhez volt őszinte hajdan? Hozzá tökéletesebben tudunk azok lenni, mint az emberekhez, mint saját magunkhoz. Rousseaunál már maga az őszinteség válik néha pózzá.

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00223/06771.htm