Paul Brunton
INDIA TITKAI

Eredeti cím: A Search in Secret India, 1934
Fordítás és előszó: Dr. Baktay Ervin
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár




T A R T A L O M J E G Y Z É K

Ajánlás
Előszó
I. FEJEZET
Köszöntöm az olvasót
II. FEJEZET
Kutatásaim előjátéka
III. FEJEZET
Az egyiptomi varázsló
IV. FEJEZET
Találkozom egy messiással
V. FEJEZET
Az Adjar folyó remetéje
VI. FEJEZET
A halálon győzedelmeskedő jóga
VII. FEJEZET
A bölcs, aki nem beszél soha
VIII. FEJEZET
Dél-India szellemi vezérénél
IX. FEJEZET
A Szent Jelzőtűz Hegye
X. FEJEZET
Varázslók, és szent emberek közt
XI. FEJEZET
A benáreszi csodatevő
XII. FEJEZET
Megíratott a csillagokban!
XIII. FEJEZET
Az Úr Kertje
XIV. FEJEZET
A párszi messiásnál
XV. FEJEZET
Különös találkozás
XVI. FEJEZET
Az erdei remeték telepén
XVII. FEJEZET
Az elfeledett igazság táblái



A j á n l á s
PAUL BRUNTON: INDIA TITKAI c. művéhez

Ez a könyv a leleplezés regényének készült, s a megtérés regénye
lett belőle, letehetetlenül izgalmas útleírás, valóságos és szellemi
értelemben egyaránt. Azt az utat mutatja be, amelyet végig kell járnia
annak, aki egy misztikus világ titkait kutatja.

Paul Brunton angol újságíró, akit a hitetlensége vitt Indiába, le
akarta leplezni a csalók, szemfényvesztők, mágusok, jógik, fakírok
trükkjeit. Utazása során hihetetlen varázslatokkal, hajmeresztő
mágiákkal, fakírmutatványokkal szembesült, ám csalásra sehol sem
bukkant. Nem csupán a mutatványok valódiságáról győződik meg, hanem
megérzi az indiai bölcsesség mélységét is, amelyet a rohanó és
felületes európai ember nem vehet észre.

Brunton Indiában marad, s egy remete-jógi maharisi tanítványául
szegődik, hogy hosszú éveken át aszkéta életmódot folytatva más
emberként térjen vissza Európába.



Baktay Ervin, a fordító így ír Brunton módszeréről:

"Jellegzetesen nyugati és modern látással és gondolkodással veszi
bonckés alá a Kelet szellemiségének különféle jelenségeit. Nem
hajlandó hinni mást, csak amit lát, amit megtapinthat. Hitetlen
Tamás, mint a Nyugat mai embere általában.

És éppen ezért megszívlelendő és komolyan értékelhető az, amit végül
fölfedez és megismer."


A harmincas évek végén a könyv három kiadásban is megjelent a
Rózsavölgyi és Tsa kiadásában, Baktay Ervin fordításában.



E l ő s z ó

Indiában - és a Kelet ősi kultúráinak más országaiban - még élnek
a hagyományok és a szellemi ismeretek, amelyek valamikor régen,
évezredekkel ezelőtt jöttek létre. Az ősi szellemi ismeretek még
másféle gondolkodásmódban, másféle befogadó eszközök segítségével
születtek, mint a mi modern ismereteink.

A régmúlt bölcsek befelé tekintettek, a maguk énjének gyökerét
keresték, és az emberlélek mélyén fedezték fel a minden dolgok
végső és egyetemes okát, amely mindeneket éltet és fenntart. A hindu
bölcselet régi hasonlatával: ez az a fonál, amelyen a mindenség,
mint valami gyöngysor függ, nélküle széthullana az egész.

India ősi bölcsei - a risik - így hozták közös nevezőre az egész
világot, s amikor megtalálták a középpontot, amelyből az univerzum
minden elképzelhető és feltehető jelenségének koordinátái kiindulnak,
innen, ebből a belső magból szemlélve hozták rendszerbe, és értékelték
az életet, a világot, mindent. Hasonlíthatatlan egység volt ennek az
eredménye, s a világszemlélet egysége hallatlanul nagy erő forrásává
lett. Mert az emberi elme akkor fejtheti ki legnagyobb hatását, ha
figyelme szigorúan összpontosul, és minden erejét egyetlen célra
irányítja. Ahol nincsen egységes felfogás, ott szétszóródnak a
gondolatok, számtalan irányba ágazva keresztezik egymást, és szellemi
zűrzavar, tapogatódzó bizonytalanság a következmény. Az egységes
szemlélet biztonságérzést ad az embernek, s felszabadítja a lényében
lakó erőket.

A nyugati gondolkozás azonban már régóta egészen más irányba fordult.
Leszokott arról, hogy befelé tekintsen és a végtelen sok jelenség
közös gyökerét keresse, hanem kifelé, a jelenségek sokasága felé
irányította figyelmét. Megedzette, kifejlesztette a kifelé irányuló
gondolkozás eszközét, a kapcsolatokat kutató racionális észt, és
meglepő, nagyszerű eredményeket ért el a jelenségvilág kutatásában.
A világban rejlő lehetőségek hosszú sorát tárta fel, kifürkészte az
anyag sok-sokféle alkalmazhatóságát, s önmagát szoros kapcsolatba
hozta azzal az új, szándékosan teremtett világgal, amelyet elméje
és találékonysága alakított ki. És eközben megszokta, hogy azt
a szemléleti módot, amely mindezt lehetővé tette - az ésszerű,
tapasztalható és logikusan ellenőrizhető tényekben való gondolkozást
-, egyedül használhatónak tartsa. Leszokott arról, hogy befelé és
önmagába tekintsen, s mert kifelé nézve, a jelenségek világában nem
találta meg a lelkét, hovatovább arra a meggyőződésre jutott, hogy
a lélek csak mese. S innen már csak egy kicsiny lépés odáig, hogy
akkor az Isten is csak mese, mert a csupán kifelé tekintő, csak a
kapcsolatok rendjében gondolkozó racionális agy semmi szükségét nem
érzi ennek a "hipotézisnek".

Gyerekes lenne azon vitatkozni, melyik a helyes út, melyik az igaz
felfogás. Ha a kérdés mélyére tekintünk, rájövünk, hogy a különbség
csak a módszerben áll; más irányba és más módon néz az egyik szemlélet,
mint a másik.

Szükség volt arra, hogy az emberi elme megtanuljon ésszerűen és
szigorúan ellenőrzött kapcsolatokban gondolkozni. De a fejlődés ezzel
még nem jutott a befejezéséhez. Feltehető, hogy az emberi szellem,
amely fel tudta fedezni egykor a léte mélyén rejlő titkokat, s ezeken
át a mindenség benső, szellemi értelmét, majd másfelé irányulva be
tudta járni a külső kapcsolatok törvényszerű útját, kikutatva az
anyagvilág ezernyi és ezernyi lehetőségét, igen, feltehető, hogy ez
az emberi elme majd egyszer eljut odáig, hogy ezt a két irányba
forduló szemléletet párosítani tudja, s egyaránt bír majd kifelé,
a jelenségek végeláthatatlan szövevénye felé figyelni és befelé, a
lét mélyére, saját lelkébe tekinteni.

Nincsen ebben semmi lehetetlen. Csak éppen szokatlan, talán hihetetlen
a gondolat ma azoknak, akik csak a jellegzetesen nyugati és modern
módon tudnak bánni agyukkal és elméjükkel.

Kétségtelen, hogy ez az eljövendő szemlélet nagy-nagy nyeresége lenne
az embernek. A kifelé irányuló szemlélettől - minden kézzelfogható
eredményének ellenére is - elválaszthatatlan a benső nyugtalanság és
nyughatatlanság. A sokszerűség fokozza és biztatja a tevékenységet,
de nem ad biztos pontot, ahová lehorgonyozhatjuk életünk hányt-vetett
hajóját. Vélemények, felfogások, hipotézisek és elméletek szakadatlan
sorban követik egymást, ma fölényesen lemosolyogjuk azt, amit tegnap
még tudományosan megalapozott világfelfogásnak véltünk, és lehet, hogy
holnap be kell látnunk, mai nézeteink is megdőltek valami új, váratlan
felfedezés megvilágításában. A "haladásnak" ez a velejárója
kiküszöbölhetetlen.

Nincs és nem lehet szilárdan megalapozott világnézetünk, életfelfogásunk,
mert ezeknek időről időre gyökeres változáson kell átmenniük, amint
ismereteink és az ezekben gyökerező nézeteink vagy meggyőződéseink
módosulnak.

Hol van itt a lélek biztonsága, a szellem megdönthetetlen nyugalma,
az a fenséges rend, amelyben az ember megtalálja a maga helyét egyszer
s mindenkorra, s amely valóban az isteni összhang derűs békéjét adja
a léleknek? Nincsen sehol, mert letagadhatatlan tény - s éppoly
kézzelfogható, mint a legtudományosabb bizonyítható tétel -, hogy
minél inkább megnyerjük az egész világot, annál inkább elveszítjük
a lelkünket.

"Mit ér ez?" - kérdezte Jézus, és ugyanezt a kérdést, félreérthetetlen
feleletével együtt, minden mélyen látó bölcs feltette az embernek.

Hogyan közelíthetne hát a másik, az újabb és látszólag sikeresebb úton
járó modern elme az ősi, gyökeres élményhez?

Nem vetheti le megszokott szemléletét máról holnapra, és nem
kételkedhetik egyszerűen mindabban, amit a maga gondolkozásmódjának
segítségével létrehozott. Ezt nem is lehet kívánni tőle, de nem is
lenne jó.

Mert a racionális szemléletnek is nagy értéke van. A látszatok nem
téveszthetik meg egykönnyen és az ellenőrző vizsgálódás módszerei, ha
megnehezítik is útját az előtte ismeretlen területeken, a nagy nehezen
mégis elért állomásokat biztonságossá teszik. Mankó talán a logikus és
ésszerű ellenőrzés azon az úton, ahol a szárnyalás otthonosabb módja
az előrejutásnak, de ez a mankó megakadályozhatja a járót abban, hogy
megbotoljék vagy ismeretlen mélységekbe zuhanjon. De akiben él a
nem-racionális, hanem ősi, félig elfeledett lelki magvakból még oly
gyöngén is sarjadzó emlékpalánta, s ez ösztönző erővel hajtja a
m á s i k útra, az ilyen ember jó védelmet talál ésszerű, racionális,
vagy ha úgy tetszik, tudományosan felvértezett gondolkozásmódjában,
mert meg tudja különböztetni az üres látszatot a tartalomtól, a múló
jelenséget a gyökeres változástól.

Paul Brunton ezt az utat járta be. S élményei ezért mindennél
hasznosabb tanulsággal szolgálnak éppen a nyugati embernek.
Jellegzetesen nyugati és modern a gondolkozása, a világlátása.
Megszerezte mindazt az ismeretet, amely a racionális gondolkozást
alátámasztja. tisztában van nyugati elménk fejlettségével és
korlátaival is. Nem tagadja meg az ésszerűséget és nem feledkezik
meg az ellenőrző, józan, mérlegelő kritikáról, amikor furcsa,
látszólag megmagyarázhatatlan jelenségekkel kerül szembe.

Amikor a szellemi erők kutatásában lépésről lépésre halad, és India
bölcseinek szokatlan, meglepő, sokszor idegenszerű megnyilatkozásaival
találkozik, felhozza a racionális ész minden ellenérvét, még önmagával
szemben is, hogy hajlandóságát szigorúan próbára tegye. A legridegebben
józan, a leginkább kézzelfogható tényekre támaszkodó nyugati ember
sem lehet kritikusabb, gyanakvóbb a lelki-szellemi jelenségekkel
szemben, mint amilyen Paul Brunton volt, különös célú "keresésének"
viszontagságos évei alatt.

Nyugodtan rábízhatjuk magunkat a vezetésére, mert megtesz helyettünk
minden ellenvetést, még talán több ellenérvet is hoz fel, mint
amennyire közülünk sokan gondoltak volna. Olyan gyanakvó, olyan
hitetlen, hogy a legszélsőségesebb materialista és ateista is meg
lehetne elégedve kifogásaival. Jellegzetesen nyugati és modern
látással és gondolkozással veszi bonckése alá a Kelet szellemiségének
különféle jelenségeit. Nem hajlandó hinni mást, csak amit lát, amit
megtapinthat. Hitetlen Tamás, mint a Nyugat mai embere általában.

És éppen ezért megszívlelendő és komolyan értékelhető az, amit így
végül fölfedez és megismer. Tamás boldog volt, mert miután látott,
hinni is tudott, bár Jézus mély igazságot mondott ki akkor, amikor
intette Tamást, hogy még boldogabbak azok, akik nem látnak és mégis
hisznek. De Brunton útja és a modern nyugati elme útja a Tamásé.
Látni kell, meg kell előbb győződnie ahhoz, hogy elfogadhasson
valamit. Brunton erre törekedett, és végül eljutott a megismeréshez
a közvetlen, legszemélyesebb tapasztalás és átélés útján. Nem
kételkedhetünk őszinteségében, és nem kételkedhetünk abban sem,
hogy amit fölismert, az valóságot tény volt. S ebben áll művének
legnagyobb értéke.

Paul Brunton könyve nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy lassan,
de biztosan végbemenjen a nyugati elme nagy és gyökeres változása.
Vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne eszméljünk rá erre a tényre. Lehet,
sőt valószínű, hogy az emberi gondolat két nagy folyama a jövőben
összetalálkozik, és vizeit egyesítve megkétszerezett erővel fog áradni
tovább, előre. S akkor az ember, aki meghódította a világot, de
elveszítette a lelkét, megtalálja majd a lelkét anélkül, hogy a
világot elveszítené. Akkor lesz teljes értékű, akkor lesz az önmaga
lehetőségeinek beteljesített eredménye.

Brunton a maga élményének közlésével utat mutat errefelé, mutatja
az utat, ahová eljuthat az, aki nem elégszik meg mai nézeteinek
korlátaival, hanem szélesebb, tágasabb világba vágyik. Sokan vannak
ilyenek, s ezek közül sokan jutnak zsákutcákba, mert kiábrándulva
racionális józanságukból, amely nem viszi előbbre őket, kritika
nélkül dobják magukat a képzelgő hiszékenység vermébe.

Paul Brunton könyve megbízható vezető minden kereső embernek, mert ő
maga is keresett, de nem volt hajlandó vakon hinni, amíg meggyőző és
megdönthetetlen bizonyosságot nem sikerült szereznie arról, hogy a
lélek valóság, valóságosabb mindennél, és hogy a lélek megismerése
nélkül minden más megismerés hiányos marad.


Baktay Ervin

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/india.html