2011. április 18. hétfő, 10:32 |
Számadás a tálentomról szerző: Karinthy Frigyes
"Vedd vissza a talentomot, uram, az enyémet A kalmár be nem váltotta, el nem vette..."
(Paul Claudel - Szép Ernő)
Gazda aki (mintahogy meg vagyon írva) három szolgádnak Három tálentomot adtál aztán elmentél messzi vidékre S szerzett az első hozzá ezeret és százat a második abból A harmadik pedig elásta őrizve híven a kezérebízottat Jól tudom én hogy ettől a harmadiktól visszaveszed majd S adod annak aki ezeret és százat szerzett "ő pedig Vettetik a Külső Sötétségbe ahol vagyon sírás és fogaknak Tsikorgatása" jól ismerem én e mennyei kapitalizmust Éppen azért látod mielőtt még jönnél kérdő szemeiddel Rossz lelkiismeretem máris szűköl mentegetőzve Mit tudom mi lesz itt meddig bírom az ostoba harcot Melyben még azt a nyomorult obulust is kiirígylik a számból Nem félem a halált de gyűlölöm a gyilkos emberevést Egyszer lerágja a húst csontjaimról és lelkemről a csontot S egy handabandázó szónok nokautol hiába kapkodom kobakom A többit elvégzi a tömeg eltapossa még az emlékemet is Halljad hát harc közben ezt a hevenyészett számotadást Reggel dolgom volt délután is veszkődöm este álomtalanul Roskadok ágyba s ha ezt elhebegem futok verekedni tovább Itt minden reggel újra kell szülni magam újra perelni Kézzel és lábbal esküdözni hogy élek s hogy van jogom élni Mert minden reggel elfelejtik mindig meg kell magyarázni De azért tudom még tompán ott sajog lelkem fenekén S minden sejtemben s fájó inaimban s minden pillanatában Ennek az órákra méretezett életnek hogy mire való az egész Mire kaptam mire szerződtünk mit kell még befejeznem Az úgy volt azzal a fényes tallérral még gyermeki korban Rögtön felhajítottam szikrázni mert akkor sütött a nap S mindjárt vettem is rajta Aladintól balzsamot egy csodaszert Amivel ha bőröm bekentem az lettem ami akartam (Mások számára nem magamért mert egy vágy hevitett csak Abból élni amiért élek szétosztani és kimérni magam) S voltam először szép kis barna gyermekhegedű mélyviola Fáját régi mesterek kezerezgése edzette csengő új muzsikára Hogy majd kijárom a cirkuszt s egyszer a "székekből összerakott Emelvény ingó csúcsán trikómból kihúzom s elmuzsikálom a dalt Mit régen hallottam egyszer zengeni és zokogni szívemben" De nem jutottam odáig s úgytetszik most már nem is jutok el Furcsa kalandos utakra kallódott el kézen-közön ez a hegedű Valami vad nép ügynöke potomért megvette egy óriás Teleki-téren Kamerunba került vagy hová az isten háta mögé ahol senki se tudta Miféle szerszám legyen ez gondolták talán fegyver vagy mifene Hogy bunkós a feje viszont hitványka nagyon mindjárt bereped Odaadták hát a Nagy Főnöknek az hordta a fején egy darabig Aztán rájött okosan hogy holmi tok ez kotyogó nagy üregével S a két kacskaringós lyukkal kétoldalt így hát nyakába vetette S színes kavicsot és más értékes pénzt hordott benne éveken át Míg egy komoly és tudós kritikus afféle főpap Kamerunban Egy nap rá nem jött (ki is nyilatkoztatta ünnepi szóval) Hogy hangszer ez és nem fegyver és nem fejdísz és nem heveder Elő is vették a Nagy Ünnepen s a legvénebb tudós karvezető Szólaltatta meg mint Lehel kürtjét annak rendje-módja szerint Vagyis hasmánt térdére fektette s két behemót fadarabbal Öblös hátán szép tam-tam taktusra kiverte cifra vitézül A nagy nemzeti himnuszt a hires "aj mojsza jekopika mingi"-t Így járt a hegedü röstellem azóta se láttam érte nem felelek De hiszen sokminden egyebet próbáltam azóta azzal a pénzzel Voltam hegyes-élesrefent toledói penge szellemi harcban Döfködtem és szurkáltam elegáns mulinékkel a planson A "Nagy Szélmalomhoz" címzett panoptikum-csárda söntése mögött Hol szájtátva s nem nagy bizalommal néztek üvegszemeikkel A merev viaszfigurák Napoleon maszkja és Kopinics a bankrabló Valamint Landru és Haarmann tömeggyilkos urak és Sztalin és Lloyd George Míg aztán meg nem únta Balog Tuta hogy ott kapkodok a levegőben S egy jókora lőcsöt ráejtett pengémre amitől darabokra szakadt szét (Még most is röpködnek szerte szilánkjai mikor a penge sehol sincs) No és voltam még bonyolult ravasz szerkezet drága zsebóra Amilyent őseim raktak össze akik óriások és gyémántköszörűsök Voltak a legenda szerint Hága és Hamburg és Amszterdam piacán Jó óra volt remek időmutató kár hogy a szórakozott professzor a német Anekdóta hőse lágytojást főzvén az órát bedobta a forró vízbe kezében Tartván a tojást s az óra tönkrefőtt s a tojás fejelágya ott túl a határon Még most se nőtt be hiába írja Herr Professor tanulmányát a fajokról Mi voltam még istenem voltam teherhordó teve a karavánban Míg ki nem szuperáltak egy nap kiderült untauglich nyomorult voltom Hogy ál-púpot hordok hátamon szégyenére a tevetársadalomnak Voltam papagáj és gramofón de a betanult és rámvésett szöveget Mindig elrontottam "ex-tempore" belekukorékoltam magam is Magam hangján mint a cigány aki azt mondja "kling" a pad alatt Voltam klarinét és cimbalom és harmonika és mikor mulatni akartak Talpuk alá Beethovent kezdtem játszani és Bach-oratóriumot Jeles stréber is voltam mondhatom mikor erre próbáltam fanyalodni Elszánván magam hogy karriért csinálok mint a diplomaták Lévén szent csak a cél s az acél mely szentesíti az eszközöket Pártot szervezek így s majd hatalomra jutok s diktálni fogok (Lett volna mit) de ehhez persze kiabálni kell s váltani színeket Zöldet és feketét és barnát aszerint mi az alap hangulatokban Hát hiszen akkurátus kaméleon-gyík lett belőlem az már aztán igaz Éppen csak az volt a baj mintahogy utólag mindig kiderült Hogy mindig elvétettem bármily gyorsan forgattam színt és köpenyet Zöld alapon kék voltam kéken sárga sárgán fekete fehér a feketén Nem úgy mint a nagysikerű próféták s váteszek kik haragos-dacosan Nyáron meleget prédikálnak és télen hideget fittyethányva veszélynek Én nagyravaszul mérsékletet és hagyományt hirdettem a forradalomban S a forradalmat és haladást mikor jött a Mult fehér lepedőben Emlékeztek még a Schöberl-pamlagra mely nappal szék éjjel ágy Hát én egy olyan Schöberl-bútor voltam egyetlen példány a gyárból Amelyik nappal nyugodalmasan szétterül hivogatva aludni Éjjel meg ugrálni kezd a szegény fáradt polgár párnája alatt Végre is mit tehettem hasznos akartam csak lenni kétségbeesetten Ha nem megy dicsfénnyel és babérkoszorúval hát menjen akárhogy Ha nem kell szívemből a vér és nem kell agyvelő koponyámból Hát akkor itt van üres koponyám s mellemből ez a görcsös izom Összelappadva mint a duda amiből kifújták a levegőt S akkor volt hogy tetszhalottat mímeltem el hagytam temetni magam Hogy majd a nyű lekopaszt és csontjaimat kidobálja a föld Főzzenek enyvet belőle vagy akármit csak ne vesszek kárba egészen De furcsán jártam halljátok az a föld kijutott a régi Amerikába Amikor nem volt még Hollywood tehát a maréknyi göröngyből Amiben testem pihent nem hírneves filmszerző szökött fel az égre Hanem egy törpe cserje csak fekete bogyókkal és gumógyökerekkel Arra járt Drake Ferenc aki mint tudjuk a burgonya felfedezője És visszahozott és krumpli-szívem büszkén dagadozva remélte Hogy most végre megismer és méltányol hálátlan Európa-hazám Úgy is látszott ám balsorsom nem hagyott el az új eledelt Nem értették azt hitték a bogyója ehető s mert fanyar volt és keserű Tűzredobták nem kellett s csak később mikor már égett a máglya Jöttek rá a jó sült-krumpli szagról miként kellett volna kezelni Így hát Gazda látod magad is elkövettem minden lehetőt Éltem és igyekeztem és kereskedtem és kerestem a kamatot Földormán és a földalatt is és pengettem és gurítottam előre Amit kaptam és nem tehetek róla hogy mindig visszagurult Most fáradt vagyok s ha ebben a percben szólna az ünnepi sófár Jelezve hogy megjöttél szolgáid közt törvényt tenni azonnal Lehet hogy fel se állnék tiszteletedre s ez a futó toll ki se hullna Kezemből csak megállna s tünődve tenne pontot a be sem fejezett Mondat közepén vagy mint a katona kit főbelőttek s állva marad Vagy mint a pilóta a lezuhant gép roncsai közt nem igyekszik Kikecmeregni drótok és rongyok közül bár van még benne lehellet Bevallom és már csak magamnak dúdolok néha szórakozottan Este az Üllői úton ha várni kell a gyéren járó ötösre Magamat mulattatom holmi elméleti kérdés egyenletével Hogy megtaláljam benne az ismeretlen kibontakozást Ami úgyse kell senkinek minél nagyobb szükség volna rá annál kevésbé Mert hisz a mai Európa nem élni hanem mindenáron megdögleni óhajt Hát ennyi az egész parancsolj több nincs lehet hogy kevesebb Lehet hogy valamivel több mint amivel világraszülettem Akkor is szerényen (két kiló voltam) nem okozni fájdalmat anyámnak Kétéves koromban odaadtam egy bömbölő kisfiúnak a paprikajancsit Amit imádtam és amiért fájt a szívem hogy ne üvöltsön Voltam szerelmes egyszer kétszer de csak úgy fogadtam el a szerelmet Ha hittem vagy elhitették velem hogy jól esett adni belőle Egyszer-kétszer megnevettettem egyszer-kétszer megríkattam az embereket Volt egy jó mozdulatom volt egy válaszom talpraesett Egyszer megállítottam egy robogó szekeret egyszer valakinek Tanácsot adtam amitől megfordult "végzete" és "balsorsa" Közben árkot ástak arcomon s a szakállam szürke borostás Lenne ha hagynám nőni s szétmentek harapó fogaim csorbán Nincs kedvem alakoskodni és ágálni és szerepelni és csereberélni És sáfárkodni itt a számadás nem loptam semmit s híja ha volna Legfeljebb annyi amennyit hozzátenni nem akartam vagy nem sikerült Így találtam ezt a világot mikor idehozták s most ha úgy érzed Hogy úgy hagyom itt ahogy találtam semmi se változott ám te ítélj Gáncs vagy jutalom mindegy már s "ama külső Sötétség" se segít Esküszöm nem fogok sírni és csikorgatni fogam odaát.
|