Mint száműzött, ki vándorol A sűrű éjen át, S vad förgetegben nem lelé Vezérlő csillagát, Az emberszív is úgy bolyong, Oly egyes-egyedül, Úgy tépi künn az orkán, Mint az önvád itt belül. Csak egy nagy érzés éltetett Sok gond és gyász alatt, Hogy szent hazám és hős nevem Szeplőtlen megmarad. Most mind a kettő orvosra vár, S míg itt töprenkedem, Hazám borítja szemfödél S elvész becsületem! Hazám, hazám, te mindenem! Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem. Arany mezők, ezüst folyók, Hős vértől ázottak, könnytől áradók. Sajgó sebét felejti Bánk, Zokog, de szolgálja népe szent javát. Magyar hazám, te mindenem! Te érted bátran meghalok, Te Szent Magyar hazám! ” – A "Hazám, hazám" ária szövege
https://www.youtube.com/watch?v=6GlV5TqsCfs
Tiborc panasza Katona József: Bánk Bán
(részlet)
Második szakasz HARMADIK JELENET
TIBORC (bizodalom s félelem közt besompolyog). Bánk bán, nagyúr! jó reggelt.
BÁNK Útonálló!
TIBORC Igazán? lehet meglátni képemen?
BÁNK Minek is becsület emberek között!
TIBORC Való igaz; megőszült a fejem.
BÁNK Miért?
TIBORC Időm eljárt, jaj s panasz közt.
BÁNK Azért teremtettem -
TIBORC Köszönöm. Ma már Nem háborogsz úgy, mint az éjtszaka.
BÁNK Munkálkodó légy, nem panaszkodó -
TIBORC Oh, istenem! tekéntenél csak egyszer Hazámba - élve látnád a panaszt Előtted. Mért valék becsűletes! Holott gazember lévén, mostan is Tied lehetnék.
BÁNK Mely boldogtalan Az, akinek bármely bilincsei Boldogtalan módon oldóznak el!
TIBORC Oh, mint örültem, hogy szabad levék!
BÁNK Mikép örültem és bilincseimnek!
TIBORC Hiszen való, hogy jó is az: de már Mióta a merániak -
BÁNK Hah! - oh!
TIBORC Sok pénzre van szükségek: és mivel Mi annyit adni nem tudunk, tehát Sovány nyakunkra izmaelitákat Ültettek - ez már égbe kiált.
BÁNK Piha!
TIBORC Míg tűrhetém, tűrtem becsűletessen: Most már gazember is lennék; de késő -! Ősz fő, kiszáradt kar: hová megyek?
BÁNK Haramia - nincs itt más kigázolás.
TIBORC Ma éjtszakán először kezdtem el Próbálni azt a mesterséget; oh Hiszen beteg feleségem és öt éhes Porontyaimnál szívem majd kiugrott. De látja isten, hogy nem értem azt. Lenn a királyi ház előtt soká Ólálkodék. Vígan valának abban. És sokszor azt vettem csak észre, hogy Nyelvem kiöltém, mintha azt akarnám Felnyalni, amit ott fenn ellocsoltak. Akkor lopózkodtál be a kapun - Hallám az őrzővel beszédedet - Én is tehát utánad mentem, és Mivelhogy azt meg tudtam mondani: Ki me nt be oly titokba, mindenik Azt hitte, hogy Bánk bánhoz tartozok.
BÁNK Pih! minden e szerént tehát hamis S megcsal, - keresse bár az ember a- Hol akarja - legtisztábbnak mutassa Magát, de egyben mégis mocskos az.
TIBORC Mért bélyegez meg a szükség vele!
BÁNK De hogyha jól meggondolom: maga A tiszta hívség, oh! - de, ej, mi meg- Gondolni is való van itten? a Hívség? Kisértet, melyről minden ember Fecseg; de még nem látta se nki is.
TIBORC No, édes istenem! Ismét azt hiszem, hogy Velem beszél. -
BÁNK Beszélj, beszélj; igen Jól hallom én panaszod; de magam Panasza is beszél -
TIBORC Uram teremtőm Még a nagyúrnak is van? - No hát Nem vétek a szegény Tiborcnak, egy Titkos szövetségben hitét letenni.
BÁNK Ha! - ezt hogy elfelejthetém - istenem!
TIBORC Van más kigázolás? - vitézkedést Ugyan ne várjanak tőlem; de hisz ' A háborúban szabad fosztani. E gondolat legjobbnak látszatott.
BÁNK (búsan néz ki az ablakon). Magyar hazám! -
TIBORC A jó merániak Azt háború nélkül is megteszik; mert Hisz' a zsidók eleget fizetnek; a- Kiket tulajdonképpen tán nem is Lehetne embernyúzóknak nevezni, Nyúzásra bőr kivántatik, holott Azt a merániak magok lehúzták Már csontjainkról; így tehát ezek A húsba kénytelenek bemetszeni - Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de Hisz' arra nem szükség hallgatni, csak Haszon lehessen. - S a nagyasszony -? (Keserű megvetéssel lódítja el a kezét.)
BÁNK (fejét az ablakfához nyomván). Oh!
TIBORC Ő cifra és márványos házakat Épittet; és mi - csaknem megfagyunk Kunyhónk sövényfalai közt -
BÁNK Átkozott!
TIBORC Ő csorda számra tartja gyűlevész Szolgáit! éppenséggel mintha minden Hajszála egy őrzőt kivánna; sok Meránit, olykor azt hinné az ember, Hogy tán akasztani viszik, úgy körül Van véve a léhűtőktől, s mi egy Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni. Ő táncmulatságokat ád szűntelen, Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy Keresztelője volna: és nekünk Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy A tartozás mindjárt eszünkbe jut. A jó merániak legszebb lovon Ficánkolódnak - tegnap e gy kesej, Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk Feleség- és porontyainkat kell befogni, Ha veszni éhen nem kivánkozunk. Ők játszanak, zabálnak szűntelen, Úgy, mintha mindenik tagocska bennek Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk Kéményeinkről elpusztúlnak a Gólyák, mivel magunk emésztjük el A hulladékot is. Szép földeinkből Vadászni berkeket csinálnak, a- Hová nekünk belépni nem szabad. S ha egy beteg feleség, vag y egy szegény Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek, És aki száz meg százezert rabol, Bírája lészen annak, akit a Szükség garast rabolni kényszerített.
BÁNK Hogy úgy van!
TIBORC Ők monostort, templomot Építenek, hol úgy sípolnak, úgy Megzengenek, hogy a zarándokok Táncolni kénytelenek a sáros útcán; Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk, Melyben magát az ember egy becs es Védszent előtt mutathatná meg a Templomban.
BÁNK Oh, buzogj vér! csak buzogj!
TIBORC Hahogy panaszkodni akarunk, előbb Meg kell tanulnunk írni; mert az ily Szegény paraszt az úr elébe nem Mehet be többé - úgy rendelte Béla Király, s merániak hasznát veszik - Hisz' öszvekarmolázná a sz egénynek Patkója a szép síma padlatot! S ha tán utolsó fillérünkre egy Törvénytudó felírja a panaszt: Ki írja fel keserves könnyeinket, Hogy jó királyunk megláthassa azt. - -
BÁNK Te Isten!
TIBORC El kellene pirúlniok, Midőn ezüst-arannyal varrt övek Verődnek a lábszáraikra, mert Véres verejtékünk gyümölcse az. Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt Kötnének inkább a hasokra, - leg- Alább csak úgy külsőkép is mutatnák A gyászt azon szegény nyomorúltakért Kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal A sírba döntenek -
BÁNK Tűrj békességgel -
TIBORC Tűrj békességgel, ezt papolta az Apáturunk is sokszor: boldogok A békességesek, mert isten fiainak Hívatnak, - úgy de tömve volt magának A gyomra. Istenem! mi haszna! ha Szorongat a szegénység: a poko lt Nem féljük - a mennyország sem jön oly Szép színben a szemünk elébe.
BÁNK Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk A jó barátot, ellenséget; és Aztán ha célra értünk, sírni kell csak: Szánom keserveiteket, emberek!
TIBORC (nevetve). Te szánsz nagyúr? oh a magyar se gondol Már oly sokat velünk, ha zsebe Tele van - hisz' a természet a szegényt Maga arra szánta, hogy szülessen, éljen. Dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és - Meghaljon. Úgy van, úgy! ismérni kell Az élhetetlenek sorsát, minek- Előtte megtudhassuk szánni is.
BÁNK (haraggal teként reá, de szeme Tiborc homlokán lévő sebhelyen akad fel).
TIBORC (észreveszi, s kevés hajával igyekszik eltakarni). Huszonhat esztendő előtt vala ez Még gyenge ifjonc voltál. - Jáderánál Egy rossz velencei akart tégedet s Atyádat - Ej, hisz' az régen vala!
BÁNK (Tiborc homlokát megölelvén, melléhez szorítja, majd egy erszényt nyom a markába). Engem s atyámat - menj, menj, menj Tiborc.
TIBORC Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik Szűkölködőnek? visszaadja-é Ez a halottakért hullt könnyeket? Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek Adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy Zsivány, tömött erszényeiddel együtt Ne lopja el nagylelkűségedet.
BÁNK (méltósággal). Tiborc! Tiborc! kivel beszélsz?
TIBORC (térdre rogyik). Uram- Isten! hisz' azt karom, hogy vesszek el. Én nem vagyok gonosztevő - azért nem Bátorkodom magamat elölni, mert az Isten haragjától félek.
BÁNK Tiborc! Menj, menj; keresd fel asszonyomat, s ha meg- Találtad, úgy jöjj, s várakozz reám. Haza mentek - ott megmondhatod, hogy él Még Bánk.
TIBORC Igen - kedves szomszédok! él Még Bánk, atyánk - fogom kiáltani. (Sírva elmegy.)
BÁNK Atya? - úgy - ez is még hátra van - (Megáll a belökött ajtónál.) Hah! fel, Fel puha ágyadból gyermek, nehogy Megvesztegessen udvarunk szele. (Bemegy.)
TIBORC (bizodalom s félelem közt besompolyog). Bánk bán, nagyúr! jó reggelt.
BÁNK Útonálló!
TIBORC Igazán? lehet meglátni képemen?
BÁNK Minek is becsület emberek között!
TIBORC Való igaz; megőszült a fejem.
BÁNK Miért?
TIBORC Időm eljárt, jaj s panasz közt.
BÁNK Azért teremtettem -
TIBORC Köszönöm. Ma már Nem háborogsz úgy, mint az éjtszaka.
BÁNK Munkálkodó légy, nem panaszkodó -
TIBORC Oh, istenem! tekéntenél csak egyszer Hazámba - élve látnád a panaszt Előtted. Mért valék becsűletes! Holott gazember lévén, mostan is Tied lehetnék.
BÁNK Mely boldogtalan Az, akinek bármely bilincsei Boldogtalan módon oldóznak el!
TIBORC Oh, mint örültem, hogy szabad levék!
BÁNK Mikép örültem és bilincseimnek!
TIBORC Hiszen való, hogy jó is az: de már Mióta a merániak -
BÁNK Hah! - oh!
TIBORC Sok pénzre van szükségek: és mivel Mi annyit adni nem tudunk, tehát Sovány nyakunkra izmaelitákat Ültettek - ez már égbe kiált.
BÁNK Piha!
TIBORC Míg tűrhetém, tűrtem becsűletessen: Most már gazember is lennék; de késő -! Ősz fő, kiszáradt kar: hová megyek?
BÁNK Haramia - nincs itt más kigázolás.
TIBORC Ma éjtszakán először kezdtem el Próbálni azt a mesterséget; oh Hiszen beteg feleségem és öt éhes Porontyaimnál szívem majd kiugrott. De látja isten, hogy nem értem azt. Lenn a királyi ház előtt soká Ólálkodék. Vígan valának abban. És sokszor azt vettem csak észre, hogy Nyelvem kiöltém, mintha azt akarnám Felnyalni, amit ott fenn ellocsoltak. Akkor lopózkodtál be a kapun - Hallám az őrzővel beszédedet - Én is tehát utánad mentem, és Mivelhogy azt meg tudtam mondani: Ki me nt be oly titokba, mindenik Azt hitte, hogy Bánk bánhoz tartozok.
BÁNK Pih! minden e szerént tehát hamis S megcsal, - keresse bár az ember a- Hol akarja - legtisztábbnak mutassa Magát, de egyben mégis mocskos az.
TIBORC Mért bélyegez meg a szükség vele!
BÁNK De hogyha jól meggondolom: maga A tiszta hívség, oh! - de, ej, mi meg- Gondolni is való van itten? a Hívség? Kisértet, melyről minden ember Fecseg; de még nem látta se nki is.
TIBORC No, édes istenem! Ismét azt hiszem, hogy Velem beszél. -
BÁNK Beszélj, beszélj; igen Jól hallom én panaszod; de magam Panasza is beszél -
TIBORC Uram teremtőm Még a nagyúrnak is van? - No hát Nem vétek a szegény Tiborcnak, egy Titkos szövetségben hitét letenni.
BÁNK Ha! - ezt hogy elfelejthetém - istenem!
TIBORC Van más kigázolás? - vitézkedést Ugyan ne várjanak tőlem; de hisz ' A háborúban szabad fosztani. E gondolat legjobbnak látszatott.
BÁNK (búsan néz ki az ablakon). Magyar hazám! -
TIBORC A jó merániak Azt háború nélkül is megteszik; mert Hisz' a zsidók eleget fizetnek; a- Kiket tulajdonképpen tán nem is Lehetne embernyúzóknak nevezni, Nyúzásra bőr kivántatik, holott Azt a merániak magok lehúzták Már csontjainkról; így tehát ezek A húsba kénytelenek bemetszeni - Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de Hisz' arra nem szükség hallgatni, csak Haszon lehessen. - S a nagyasszony -? (Keserű megvetéssel lódítja el a kezét.)
BÁNK (fejét az ablakfához nyomván). Oh!
TIBORC Ő cifra és márványos házakat Épittet; és mi - csaknem megfagyunk Kunyhónk sövényfalai közt -
BÁNK Átkozott!
TIBORC Ő csorda számra tartja gyűlevész Szolgáit! éppenséggel mintha minden Hajszála egy őrzőt kivánna; sok Meránit, olykor azt hinné az ember, Hogy tán akasztani viszik, úgy körül Van véve a léhűtőktől, s mi egy Rossz csőszt alig tudunk heten fogadni. Ő táncmulatságokat ád szűntelen, Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy Keresztelője volna: és nekünk Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az Utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy A tartozás mindjárt eszünkbe jut. A jó merániak legszebb lovon Ficánkolódnak - tegnap e gy kesej, Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk Feleség- és porontyainkat kell befogni, Ha veszni éhen nem kivánkozunk. Ők játszanak, zabálnak szűntelen, Úgy, mintha mindenik tagocska bennek Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk Kéményeinkről elpusztúlnak a Gólyák, mivel magunk emésztjük el A hulladékot is. Szép földeinkből Vadászni berkeket csinálnak, a- Hová nekünk belépni nem szabad. S ha egy beteg feleség, vag y egy szegény Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek, És aki száz meg százezert rabol, Bírája lészen annak, akit a Szükség garast rabolni kényszerített.
BÁNK Hogy úgy van!
TIBORC Ők monostort, templomot Építenek, hol úgy sípolnak, úgy Megzengenek, hogy a zarándokok Táncolni kénytelenek a sáros útcán; Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk, Melyben magát az ember egy becs es Védszent előtt mutathatná meg a Templomban.
BÁNK Oh, buzogj vér! csak buzogj!
TIBORC Hahogy panaszkodni akarunk, előbb Meg kell tanulnunk írni; mert az ily Szegény paraszt az úr elébe nem Mehet be többé - úgy rendelte Béla Király, s merániak hasznát veszik - Hisz' öszvekarmolázná a sz egénynek Patkója a szép síma padlatot! S ha tán utolsó fillérünkre egy Törvénytudó felírja a panaszt: Ki írja fel keserves könnyeinket, Hogy jó királyunk megláthassa azt. - -
BÁNK Te Isten!
TIBORC El kellene pirúlniok, Midőn ezüst-arannyal varrt övek Verődnek a lábszáraikra, mert Véres verejtékünk gyümölcse az. Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt Kötnének inkább a hasokra, - leg- Alább csak úgy külsőkép is mutatnák A gyászt azon szegény nyomorúltakért Kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal A sírba döntenek -
BÁNK Tűrj békességgel -
TIBORC Tűrj békességgel, ezt papolta az Apáturunk is sokszor: boldogok A békességesek, mert isten fiainak Hívatnak, - úgy de tömve volt magának A gyomra. Istenem! mi haszna! ha Szorongat a szegénység: a poko lt Nem féljük - a mennyország sem jön oly Szép színben a szemünk elébe.
BÁNK Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk A jó barátot, ellenséget; és Aztán ha célra értünk, sírni kell csak: Szánom keserveiteket, emberek!
TIBORC (nevetve). Te szánsz nagyúr? oh a magyar se gondol Már oly sokat velünk, ha zsebe Tele van - hisz' a természet a szegényt Maga arra szánta, hogy szülessen, éljen. Dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és - Meghaljon. Úgy van, úgy! ismérni kell Az élhetetlenek sorsát, minek- Előtte megtudhassuk szánni is.
BÁNK (haraggal teként reá, de szeme Tiborc homlokán lévő sebhelyen akad fel).
TIBORC (észreveszi, s kevés hajával igyekszik eltakarni). Huszonhat esztendő előtt vala ez Még gyenge ifjonc voltál. - Jáderánál Egy rossz velencei akart tégedet s Atyádat - Ej, hisz' az régen vala!
BÁNK (Tiborc homlokát megölelvén, melléhez szorítja, majd egy erszényt nyom a markába). Engem s atyámat - menj, menj, menj Tiborc.
TIBORC Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik Szűkölködőnek? visszaadja-é Ez a halottakért hullt könnyeket? Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek Adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy Zsivány, tömött erszényeiddel együtt Ne lopja el nagylelkűségedet.
BÁNK (méltósággal). Tiborc! Tiborc! kivel beszélsz?
TIBORC (térdre rogyik). Uram-
Isten! hisz' azt karom, hogy vesszek el. Én nem vagyok gonosztevő - azért nem Bátorkodom magamat elölni, mert az Isten haragjától félek.
BÁNK Tiborc! Menj, menj; keresd fel asszonyomat, s ha meg- Találtad, úgy jöjj, s várakozz reám. Haza mentek - ott megmondhatod, hogy él Még Bánk.
TIBORC Igen - kedves szomszédok! él Még Bánk, atyánk - fogom kiáltani. (Sírva elmegy.)
BÁNK Atya? - úgy - ez is még hátra van - (Megáll a belökött ajtónál.) Hah! fel, Fel puha ágyadból gyermek, nehogy Megvesztegessen udvarunk szele. (Bemegy.)
Bánk Bán
magyar tévéjáték, 99 perc, 1974
leírás
Feliratozva a teletext 777. oldalán. Amíg II. Endre király idegen földön harcol, addig felesége, Gertrúd és annak meráni udvarnépe vígan él. A háttérbe szorított magyar főurak leszámolásra készülnek, de Bánk bán, Magyarország nagyura ellenzi a felkelést. Ő hű királyához, de hamarosan rájön, mit tettek az idegenek az országgal. Összetalálkozik régi emberével, Tiborccal, aki beszámol neki a jobbágyok tarthatatlan helyzetéről. Bánk feleségét, Melindát aljas módon elcsábítja Ottó, Gertrúd öccse. Ez már sok Bánknak. Felkeresi a királynét és felelősségre vonja. A vita közben váratlanul megjelenik Ottó, de Bánk láttán elmenekül. Gertrúd tőrt rántva ront Bánkra, de a nagyúr megöli. Bánk Tiborcra bízza Melindát és kisfiát. Az asszony megzavarodott elmével szorítja magához a gyermeket és a Tiszába veti magát. II. Endre hazatér a háborúból, feleségét a ravatalon találja. Bánk bevallja a gyilkosságot, de nem érez bűntudatot. Csak akkor omlik össze, mikor behozzák felesége és kisfia holttestét. A király látja, hogy már felesleges bosszút állnia.
|