Payday Loans

Keresés

A legújabb

Megyeri a (vándor)színész PDF Nyomtatás E-mail
2011. február 27. vasárnap, 08:37

tempefi x

Petőfi Sándor

A TINTÁSÜVEG


Vándorszinész korában Megyeri
(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)
Körmölgeté, mint más, a színlapot.
Kapott
Ezért
Egyszer vagy öt forintnyi bért,
Amint mondom, vagy öt forintnyi bért.

Először is hát tintáért megyen,
Ha ismét írni kell, hogy majd legyen.
A tintás üveget pedig hová
Dugá?
Bele
Kabátja hátsó zsebibe,
Amint mondom, kabátja zsebibe.

S hogy pénzre tett szert, lett Megyeri vig,
S hazafelé menvén, ugrándozik.
Hiába inti őt Szentpéteri:
"Kari,
Vigyázz!
Kedved majd követendi gyász,
Amint mondom, majd követendi gyász."

Úgy lett. A sok ugrándozás alatt
Kifolyt a tinta; foltja megmaradt.
Megyeri elbusúl - kedvét szegi
Neki
A folt,
Mivel csak egy kabátja volt,
Amint mondom, csak egy kabátja volt.

Mi több: kabátja éppen sárga volt,
És így annál jobban látszott a folt.
"Eldobnám - szólt - de mással nem birok;"
Ez ok
Miatt
Hordá, mig széjjel nem szakadt,
Amint mondom, mig széjjel nem szakadt.

Pest, 1844. szeptember

*

A „LÁZADÓ ZSIDÓK”

Semmi sem nehezebb újonc színészre nézve, mint nehány sorbúl álló mondást elszavalni a színpadon.

Történt egyszer a „Lázadó zsidók” című darabban, hogy egy kezdő színésznek két foglyot kell bevezetni, s elmondani hozzá:

– Íme, ezek azon gonosz lázadók, kik nem tekintve a békeszerető tűzhelyek nyugalmát, istentelen fondorkodásaikkal felháboríták a közbékességet, s útközben társaik szétveretésével, szökni akarván, elfogattattak stb. stb.

Ezt kellett volna elmondani a jó fiúnak.

A jó Megyeri éppen egy keresztfára volt kikötözve, s nagyon borzasztó volt a jelenet, a nézők hajszálai az ég felé kezdtek emelkedni, midőn beállít az újonc színész a két fogollyal, s elkezdi a cifra mondást:

– Íme, ezek azok…

De ennél tovább nem tudott menni. Hiába beszélt neki a súgó, hallani is azt olyankor! Egy szót sem szólt többet, hanem e helyett a hosszú mondás helyett végignézett a foglyokon, s véghetetlen gyűlölettel és megvetéssel monda:

– Né! Atta zsidaja!

Elkezdett erre Megyeri kacagni ott a keresztfán, rá az egész közönség hangos hahotával, és a meggyilkolt zsidók mind fennhangon kacagtak. Azóta sem lehet a pesti színpadon többet adni a „Lázadó zsidókat”, mert amint azon helyre kerül a játék, mindenkinek eszébe jut az „atta zsidaja”, s rögtön vígjáték lesz a komoly színműből.

Jókai Mór: A magyar nép élce

LAST_UPDATED2