II. János Pál pápa lengyel útján, honfitársai/hittestvérei és a spiclik között
RERUM NOVARUM
XIII. Leó pápa RERUM NOVARUM enciklikája
Róma, 1891 Ford. Dér Katalin
Tartalom I. Bevezetés A munkásság tarthatatlan helyzete II. A szocialisták megoldási javaslata 1. A MAGÁNTULAJDON MEGSZÜNTETÉSE 2. A SZOCIALISTA JAVASLAT ELVETÉSE Ellenkezik a magántulajdon természetadta jogával Szétzilálja a társadalmat III. A keresztény megoldás 1. AZ EGYHÁZ TANÍTÓ ÉS CSELEKVÕ RÉSZVÉTELE Az ember álljon a középpontban Az osztályharc nem szükségszerû Az osztályharc megszüntetésének módja Az Egyház tevékeny közremûködése 2. AZ ÁLLAMRA HÁRULÓ FELADATOK A közjó szolgálata A munkáskérdés kiemelt kezelése Az állam kiegyenlítõ szerepe A társadalom alapértékeinek védelme 3. A MUNKAADÓK ÉS MUNKAVÁLLALÓK FELADATAI A szervezõdés természetjogi gyökerei Vallásos egyesületek, keresztény munkásszervezetek A munkásszervezetek haszna és szerepe a hit megõrzésében A közösen megvalósítandó társadalmi feladatok A katolikus munkásegyesületek társadalmi haszna IV. Befejezés
Üdvözletünk és apostoli áldásunk a Tisztelendõ Testvéreknek!
I. Bevezetés
A munkásság tarthatatlan helyzete
1. Ha egyszer már lángra kapott az újítás vágya, amely egyébként régóta zavarja az államok békéjét, úgy ez szükségképpen vonta maga után, hogy a változtatás szelleme a politikai gondolkodás területérõl a vele rokon gazdaságba is behatoljon. Ez már meg is történt, hiszen az ipar technikai színvonalának emelkedése, új termelési módszerek kialakítása, a tulajdonosok és munkások kölcsönös viszonyának megváltozása, a gazdagság felhalmozódása a kisebbség kezében és a többség elszegényedése, a munkások fokozódó öntudata egyfelõl s szorosabb szövetkezése másfelõl, végül pedig az erkölcsi hanyatlás - a harc kirobbanását eredményezte. A kérdés fontosságát mutatja az is, hogy milyen feszült várakozásban tartja a közhangulatot, mennyire foglalkoztatja a tudósok gondolkodását, a szakemberek tanácskozásait, a nép gyülekezeteit, a törvényhozó testületeket, az államfõk tanácsadó szerveit: nincs egyetlen más ügy sem, mely az emberekben ilyen heves érdeklõdést keltene. Ezért, Tisztelendõ Testvérek, ahogy eddig hozzátok intézett körleveleinkben a téveszmék megcáfolása céljából elmondottuk a szükségeseket az államhatalomról, az emberi szabadságról, az államok alkotmányának keresztény jellegérõl és más hasonló kérdésekrõl, éppúgy véleményünk szerint az Egyház ügyét és a közjót szem elõtt tartva, hasonló okokból ugyanezt kell tennünk most is a munkások helyzetével kapcsolatban. Alkalomszerûen már többször érintettük ezt a tárgyat, de ebben a körlevélben apostoli kötelességtudatunk parancsára az egész kérdést kimerítõen tárgyaljuk, hogy kellõ megvilágításba kerüljenek azok az elvek, amelyek segítségével ez a vitás kérdés az igazság és a méltányosság alapján eldönthetõ. A tárgy kifejtése nehéz és nem veszélytelen. Kemény feladat kimérni azokat a jogokat és kötelességeket, amelyek a gazdagok és szegények, a tõkések és munkavállalók közötti viszonyt szabályozzák. Veszélyes a vállalkozásunk, mert zavartkeltõ és csalárd emberek könnyen kihasználhatják a helyes álláspont kiforgatására és a tömegek lázítására.
2. De még ha így áll is a helyzet, világosan látjuk, s ebben mindenki egyetért, hogy a legszegényebb sorsú embereken sürgõsen és alkalmas módon segíteni kell, mert az emberiség nagy része méltánytalanul szomorú és nyomorult viszonyok között tengõdik. Miután ugyanis az iparosok korábbi szervezeteit a múlt században eltörölték, s helyettük más védelemrõl nem gondoskodtak, az újabb állami intézmények és törvények pedig levetették a korábbi vallásos szellemet, lassanként odáig jutottunk, hogy korunk a munkásokat magára hagyta és védtelenül kiszolgáltatta a munkaadók embertelenségének és korlátlan nyereségvágyának. Növelte a gondot a telhetetlen uzsora, amelyet az Egyház ugyan sokszor elítélt, de fösvény és nyereségvágyó emberek - bár más formában - változatlanul ûznek tovább. Ehhez járult még, hogy a termelés és szinte a teljes kereskedelem egy kisebbségnek jutott a hatalmába, úgyhogy néhány dúsgazdag ember a szegények hatalmas tömegeire rakhatta a szolgaság jármát.
forrás és folytatás: http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=125
|