|
(1835. november 30. – 1910. április 21.)
MARK TWAIN: KIKÚRÁLOM A NÁTHÁMAT
Talán jó a közönség szórakoztatására írni, de okulásukat, hasznukat, mindenkori kézzelfogható javukat szolgálni százszorta magasabbrendű és nemesebb. Cikkemnek ez az egyetlen célja. Ha az emberiségnek csak egyetlen szenvedő tagja nyeri vissza általa az egészségét, ha csak egy ember megtörtfényű szemében gyújtja fel a remény és az öröm tüzét, vagy visszahozza dermedt szívébe a régi, eleven lüktetést, akkor bőséges jutalmat nyertem fáradságomért; s lelkemet átitatja a keresztény lélek szent gyönyörűsége, ha önzetlenül jót tesz.
Mivel tiszta, feddhetetlen életet éltem, joggal merem azt hinni, hogy senki, aki ismer engem, nem utasítja vissza javaslataimat aggodalmasan, mert tudja: nem akarom félrevezetni. A közönség tisztelje meg magát azzal, hogy figyelemmel kíséri a nátha gyógyításával kapcsolatos tapasztalataimat, amint alább következnek, s aztán kövesse nyomdokomat.
Mikor Virginia Cityben leégett a Fehér Ház, elvesztettem otthonomat, boldogságomat, egészségemet és poggyászomat. Az első két cikk elvesztése nem járt súlyos következményekkel, mert olyan otthont, ahol nincs anya vagy nővér, vagy egy fiatal távoli nőrokon, nem rakosgatja el senki szanaszét heverő szennyesedet, nem veszi le csizmádat a fogasról, így emlékeztetve arra, hogy van még, aki gondoskodik rólad és törődik veled - ilyen otthont könnyű szerezni. Elvesztettem a boldogságomat?... Nem vagyok költő, a búbánat nem tarthatott sokáig hatalmában. De a jó egészség és a még jobb bőrönd elvesztése súlyos szerencsétlenségnek bizonyult. A tűzvész napján egészségemet elnyomta egy súlyos nátha, mert szokatlan erőfeszítéssel nekikészülődtem, hogy csinálok valamit. Ráadásul céltalanul szenvedtem, mert a terv, amit a tűz eloltására kiagyaltam, túl részletes volt, és csak a következő hét közepére tudtam befejezni.
Mikor szipogni kezdtem, egyik barátom biztatott, hogy áztassam a lábam forró vízben s feküdjek le. Megcsináltam. Nem sokkal rá egy másik barátom azt tanácsolta, hogy keljek fel és álljak a hideg zuhany alá. Ezt is megcsináltam. Még ebben az órában kijelentette egyik barátom, hogy a legjobb politika: "tömni a náthát és éhen halatni a lázat." Volt nekem mind a kettő. Így hát azt gondoltam, legjobb lesz teletömöm magamat a nátha kedvéért, aztán elvonulok és éheztetem egy darabig a lázat.
Ilyen esetekben ritkán végzek félmunkát; meglehetős étvággyal ettem; étkezni egy idegenhez mentem, aki aznap reggel nyitotta meg a vendéglőjét; az idegen tiszteletteljes csendben várakozott mellettem, míg tele nem tömtem a náthámat, akkor megkérdezte, hogy Virginia City lakói gyakran kapnak-e náthát? Azt hiszem, igen, mondtam. Erre kiment és bevette a cégtábláját.
Elindultam az iroda felé s útközben találkoztam egy másik kebelbarátommal, aki azt mondta, hogy egy liter meleg sósvíz jobban meggyógyítja a náthát, mint bármi más a világon. Alig mertem remélni, hogy van még annyi befogadóképességem, de mindenesetre megpróbáltam. Meglepő eredménnyel. Úgy éreztem, kiadom a halhatatlan lelkemet is.
Már most csak azok javára adom át tapasztalataimat, akiket az írásom tárgyát képező betegség gyötör, s úgy érzem, ők helyénvalónak tartják, ha óvom őket a nálam hatástalannak bizonyult módszerektől; ebben a hitben beszélem le őket a meleg sósvízről. Lehet, hogy jó orvosság, de túl goromba. Ha még egyszer náthát kapnék, s nem volna más gyógyszer, csak a földrengés vagy egy liter sósvíz, inkább a földrengéssel próbálkoznék.
Miután a gyomromban dühöngő vihar elült, és nem ütköztem több irgalmas szamaritánusba, egyre-másra kértem kölcsön a zsebkendőket s valamennyit atomjaira fújtam szét, mert ez volt a szokásom náthám kezdeti szakaszában, míg össze nem futottam egy hölggyel, aki éppen akkor érkezett a síkságról s aki azt mondta, hogy az országnak azon a részén, ahol ő lakik, ritka az orvos, és ő e kényszerítő körülmény folytán meglehetős ügyességre tett szert az egyszerű "családi panaszok" kezelésében. Biztosra vettem, hogy igen tapasztalt, mert százötven évesnek látszott.
Melaszból, aqua fortis-ból, terpentinből és különféle más gyógyszerekből valami keveréket kotyvasztott és rám parancsolt, hogy igyak meg belőle negyedóránként egy teli borospohárral. Csak egy adagot vettem be, az is elég volt; megfosztott minden erkölcsi elvemtől és felébresztette természetem összes nemtelen szenvedélyét. Gonosz hatására agyam csodálatos aljasságokat tervelt, de kezem túlságosan gyenge volt, hogy végre is hajtsam őket; ha erőm akkoriban nem törik meg a csalhatatlan gyógymódok sorozatos támadásai alatt, biztosra veszem, hogy sírrablásra vetemedtem volna. Mint annyi más ember, én is gyakran érzem aljasnak magamat s ennek megfelelően cselekszem; de amíg azt az orvosságot be nem vettem, sose tobzódtam még ilyen természetfeletti romlottságban és hozzá büszke is voltam rá. Két nap múlva újra nekikezdtem az orvoslásnak. Alkalmaztam még néhány biztos gyógymódot és a hűlést végezetül is a fejemből a tüdőmbe hajtottam.
Szüntelenül köhögtem s a hangom zérus alá esett; mennydörgő basszusban társalogtam, két oktávval a természetes hangom alatt; szokott éjszakai pihenésemet csak akkor élvezhettem, ha már a tökéletes kimerültség állapotába köhögtem magam s abban a pillanatban, mihelyt beszélni kezdtem álmomban, idegenszerű hangom újra felébresztett.
Esetem napról napra súlyosabbá vált. Tiszta gint[147] ajánlottak; bevettem. Aztán gint és melaszt; azt is bevettem. Aztán gint és hagymát; hozzátettem a hagymát és bevettem mind a hármat. Nem vettem észre semmi különös eredményt, ha csak azt nem, hogy olyan lett a lélegzetem, mint a dögtemető.
Rájöttem, hogy egészségem érdekében utaznom kell. A Bigler-tóhoz mentem egy riportertársammal, Wilsonnal. Jóleső arra emlékeznem, hogy meglehetősen nagyvonalúan utaztunk; a Pionir-batárral mentünk s barátom magával hozta az összes cókmókját: két elsőrendű selyemzsebkendőt és a nagymamája pofalemezét. Naphosszat hajókáztunk, vadásztunk, horgásztunk, éjjel pedig a náthámat kúráltam. Ami a napi programot illeti, annál jobbat el sem tudnék képzelni. Csak a nyavalyám fordult egyre rosszabbra.
Lepedő-fürdőt ajánlottak. Eddig semmiféle gyógykúrát vissza nem utasítottam és rossz politikának látszott, hogy éppen most kezdjem el, épp ezért úgy határoztam, alávetem magam a lepedőkúrának, jóllehet halványlila gőzöm sem volt, miféle alkalmatosság is az. Fagyos éjfél-időben kezdték el rajtam a gyógymód alkalmazását. Meztelen mellel és háttal lefeküdtem, egy négyzetkilométernyi fehér lepedőt tunkolgattak jeges vízbe, aztán körém csavarták. Olyan voltam, mint egy kiterített Veszta-szűz.[148]
Ez sem akármilyen cirkusz volt. Mikor az a jeges rongy hozzáér a finom meleg húshoz, az ember majd kiugrik a világból, s közben levegő után kap, mintha a halállal tusázna. Megfagyott bennem a fülzsír, s a szívverésem is elállt. Úgy éreztem, ütött az óra.
Wilson komámnak eszébe jutott erről egy kis történet: egy négert kereszteltek, közben kicsúszott a lelkész kezéből, s majdnem hogy belefúlt a folyóba. Kétségbeesetten kapálódzott egy darabig, míg végre megtalálta a talajt a talpa alatt és félig elhülyülve a víztől meg a dühtől, egyszeribe kimászott a partra, aztán keményen kivágta: "a minap is az egyik nagyságos úr szolgája pont egy ilyen marhaság miatt patkolt el."
Soha, soha de soha ne végy lepedő-fürdőt, ó ember! Utána találkozol egy hölgyismerősöddel az utcán, csak néz, néz, nem tudja, hova tegyen, s mikor már tudja, hova tegyen, akkor sem tudja, ki fene vagy - nincs ennél kellemetlenebb dolog.
Szóval mikor a lepedő-fürdővel fiaskót vallottam, egy barátnőm mustár-flastromot[149] ajánlott a mellemre. Talán meg is gyógyít vele, ha ez a Wilson-kölyök nincs ott. Lefeküdtem, a mellemre tapasztotta a mustár-flastromot - alig lehetett nagyobb, mint egy hatszemélyes ebédlőasztal - aztán vártam a hatást. De a Wilson-kölyök megéhezett éjjel - a többit a fantáziájukra bízom.
Miután egy hetet üdültünk a Bigler-tónál, elmentem a Gőzhajó-forrásokhoz s a gőzfürdők mellett egy sereg olyan komisz gyógyszert szedtem, amilyet még sose kotyvasztottak. Meg is gyógyítottak volna, de vissza kellett mennem Virginia Citybe, ahol a különféle új gyógyszerek ellenére - minden nap faltam őket - gondatlansággal és túlerőltetéssel sikerült súlyosabbá tennem betegségemet.
Végül is elhatároztam, hogy ellátogatok San Franciscóba, s az első nap, mikor odaértem, egy hölgy a szállodában azt tanácsolta: igyak meg egy liter whiskyt minden huszonnégy órában, s egyik barátom a felső lakónegyedben pontosan ugyanezt az eljárást ajánlotta. Mindegyik figyelmeztetett, hogy egy egész litert igyak meg; azaz összesen kettőt naponta. Megittam, és mégis élek.
Mármost, a lehető legjobb szándékkal figyelmébe ajánlom köhögő betegeknek azt a változatos kezelést, amin én nemrég keresztülmentem. Próbálják meg: vagy meggyógyítja, vagy megöli őket, nagyobb baj nem történhet.
Szász Imre fordítása
____________________________________________________________
MARK TWAIN A MEK-EN
Twain, Mark: Ádám és Éva naplója
http://mek.oszk.hu/00500/00515
Twain, Mark: Az egymillió fontos bankjegy és egyéb írások
TARTALOM
I. ELBESZÉLÉSEK
TUDÓS MESÉK JÓ ÖREG FIÚCSKÁKNAK ÉS LÁNYKÁKNAK
A LÓVÁTETT VÁROS
AZ EGYMILLIÓ FONTOS BANKJEGY
A HARMINCEZER DOLLÁROS ÖRÖKSÉG
AZ ELLOPOTT FEHÉR ELEFÁNT
MENNYEI UTAZÁS
II. CIKKEK
SZÉGYENTELEN HAJSZA EGY KISFIÚ ELLEN
GYILKOSOK ÜNNEPLÉSE
ÚJ BŰN
POHÁRKÖSZÖNTŐ
EMBERI HANG - A SÁTÁNTÓL
SZERENCSE
LINCSELŐ AMERIKA
A SÖTÉTSÉGBEN BOTORKÁLÓHOZ
PÁR SZÓ A HAZAFIASSÁGRÓL
A DERVIS ÉS A KOTNYELES CIVIL
BIBLIÁS BOSZORKÁNYÉGETŐK
IMA HÁBORÚ IDEJÉN
LEVELEK A SÁTÁNHOZ
DR. LOEB HIHETETLEN FELFEDEZÉSE
LEVÉL A SZENT PATRIK LOVAGREND NAGYMESTERÉHEZ
A NAGY FORRADALOM PITCAIRNBAN
III. KROKIK, HUMORESZKEK
BURLESZK BIOGRÁFIA
MEGJAVÍTTATOM AZ ÓRÁM
ÚJSÁGÍRÁS TENNESSEE-BEN
TUDOMÁNY KONTRA SZERENCSE
LEMONDÁSOM HITELES TÖRTÉNETE
MCWILLIAMSÉK ESETE A TOROKGYÍKKAL
TUDÓSÍTÁS JULIUS CAESAR MEGGYILKOLÁSÁRÓL
A NAGY MARHAHÚS-SZERZŐDÉS OKNYOMOZÓ TÖRTÉNETE
SZENÁTORI TITKÁR VOLTAM
NEMZETGAZDASÁGTAN
A CALAVERASI CSODABÉKA
A ROSSZ KISFIÚ TÖRTÉNETE
A JÓ KISFIÚ TÖRTÉNETE
BORBÉLYOKBÓL
A KAPITÓLIUMI VÉNUSZ
HOGYAN SZERKESZTETTEM MEZŐGAZDASÁGI LAPOT?
A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ CSEVEG
A KÉPMUTOGATÓ
VÁLASZTÁSI HADJÁRAT
KIKÚRÁLOM A NÁTHÁMAT
TITOKZATOS LÁTOGATÁS
KÉT APRÓ TÖRTÉNET
MCWILLIAMSÉK ÉS A VILLÁM
EGYSZER VOLTAM IDEGENVEZETŐ
MEGSZELÍDÍTEM A KERÉKPÁRT
A HÁZALÓ TÖRTÉNETE
INTERJÚ
A VÉSZCSENGŐ
MEGHATÓ TÖRTÉNET GEORGE WASHINGTON GYERMEKKORÁBÓL
http://mek.oszk.hu/07000/07074
Twain, Mark: Élet a Mississippin
TARTALOM
A folyam és története
A folyó és felkutatói
Képek a múltból
A kisfiúk álma
Kormányos szeretnék lenni
Egy kormányosinas viszontagságai
Egy bátor tett
Nehéz leckék
A megdöbbenés folytatódik
Kiegészítem tanulmányaimat
Árad a folyó
Szondázás
Mire van szüksége egy kormányosnak?
A kormányzás rangja és méltósága
Szervezkedésben az erő
A versenyek kora
Az átvágások - no meg Stephen
Néhány különórát veszek
Leszámolok Brownnal
A katasztrófa
Életrajzom egy szakasza
Visszatérek kecskéimhez
Utazás inkognitóban
Inkognitómnak vége
Cairótól Hickmanig
Tűzkeresztség
Szemelvények
Mumford bácsi "kipakol"
Egy-két érdekesség
Néhány úti karcolat
Egy ujjlenyomat és következményei
Egy kincs sorsa
Frissítők és erkölcsök
Különös históriák
Vicksburg viharos napjai
A professzor históriája
A "Gold Dust" pusztulása
Szépséges paloták
Iparról és iparkodó zsiványokról
Kastélyok és a kultúra
A Dél metropolisza
Közegészség és közérzület
A temetés művészete
Városnézés
Déli sportok
Mulatságok és mulattatók
Remus bácsi és Mr. Cable
Cukor- és postaügyek
Epizódok a kormányoséletből
Egy s más "Mark Twain"-ről
Emlékezések
A bűnbánó betörő
Gyermekkorom vidéke
Múlt és jelen
Vérbosszú és egyebek
Egy jogi kérdés
Egy arkangyal
A felső folyón
Legendák és tájképek
Töprengések és következetések
http://mek.oszk.hu/02400/02430
Twain, Mark: Huckleberry Finn kalandjai
Regény
http://mek.oszk.hu/04200/04237
Twain, Mark: Jeanne d'Arc
Sieur Louis de Conte emlékiratai
http://mek.oszk.hu/02100/02142
Twain, Mark: Koldus és királyfi
TARTALOM
I. FEJEZET A KOLDUS ÉS A KIRÁLYFI SZÜLETÉSE
II. FEJEZET TOM IFJÚSÁGA
III. FEJEZET TOM TALÁLKOZÁSA A KIRÁLYFIVAL
IV. FEJEZET A KIRÁLYFI VISZONTAGSÁGAI
V. FEJEZET TOM MINT NAGY ÚR
VI. FEJEZET TOMOT TANULÁSRA FOGJÁK
VII. FEJEZET TOM ELSŐ KIRÁLYI LAKOMÁJA
VIII. FEJEZET A PECSÉT
IX. FEJEZET ÜNNEPSÉG A TEMZÉN
X. FEJEZET A KIRÁLYFI KOLDUSSORBAN
XI. FEJEZET A GUILDHALLBAN
XII. FEJEZET A KIRÁLYFI ÉS MEGSZABADÍTÓJA
XIII. FEJEZET A KIRÁLYFI ELTŰNIK
XIV. FEJEZET "LE ROI EST MORT! - VIVE LE ROI!"
XV. FEJEZET TOM MINT KIRÁLY
XVI. FEJEZET A DÍSZLAKOMA
XVII. FEJEZET ELSŐ FUFU
XVIII. FEJEZET A KIRÁLYFI A CSAVARGÓK KÖZÖTT
XIX. FEJEZET A KIRÁLYFI A PARASZTOK KÖZÖTT
XX. FEJEZET A KIRÁLYFI ÉS A REMETE
XXI. FEJEZET HENDON, AZ ÉLETMENTŐ
XXII. FEJEZET ÁRULÁS ÁLDOZATA
XXIII. FEJEZET A KIRÁLYFI FOGSÁGBAN
XXIV. FEJEZET A KIRÁLYFI SZÖKÉSE
XXV. FEJEZET HENDON-HALL
XXVI. FEJEZET KITAGADVA
XXVII. FEJEZET BÖRTÖNBEN
XXVIII. FEJEZET AZ ÁLDOZAT
XXIX. FEJEZET LONDON FELÉ
XXX. FEJEZET TOM SZÉPEN HALAD
XXXI. FEJEZET A BEMUTATKOZÓ FELVONULÁS
XXXII. FEJEZET A KORONÁZÁS NAPJA
XXXIII. FEJEZET EDWARD MINT KIRÁLY
BEFEJEZÉS IGAZSÁG ÉS MEGTORLÁS
http://mek.oszk.hu/00500/00530
Twain, Mark: A lóvátett város
elbeszélések
TARTALOM
A lóvátett város
Az őrangyal levele
Az egymillió-fontos bankjegy
Az ellopott fehér elefánt
A kapitóliumi Vénusz
McWilliamsék esete a torokgyíkkal
Megjavítottam az órám
Interjú
Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot?
Kormányzóválasztás
Szégyentelen hajsza egy kisfiú ellen
Egy kínai levele
http://mek.oszk.hu/00500/00517
Twain, Mark: Megszelídítem a kerékpárt
TARTALOM
BÖRLESZK BIOGRÁFIA
SZERENCSE
POHÁRKÖSZÖNTŐ A CSECSEMŐKRE
ÚJSÁGÍRÁS TENNESSEEBEN
HOGYAN SZERKESZTETTEM MEZŐGAZDASÁGI LAPOT?
A NAGY MARHAHÚSSZERZŐDÉS OKNYOMOZÓ TÖRTÉNETE
LEMONDÁSOM HITELES TÖRTÉNETE
SZENÁTORI TITKÁR VOLTAM
NEMZETGAZDASÁGTAN
TITOKZATOS LÁTOGATÁS
VÁLASZTÁSI HADJÁRAT
A CALAVERASI CSODABÉKA
A ROSSZ KISFIÚ TÖRTÉNETE
A JÓ KISFIÚ TÖRTÉNETE
A KAPITÓLIUMI VÉNUSZ
MEGJAVÍTTATOM AZ ÓRÁM
BORBÉLYOKRÓL
KIKÚRÁLOM A NÁTHÁMAT
MEGSZELÍDÍTEM A KERÉKPÁRT
A TEVE MINT IRODALOMKRITIKUS
A TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ CSEVEG
KÉT APRÓ TÖRTÉNET
MCWILLIAMSÉK ESETE A TOROKGYÍKKAL
MCWILLIAMSÉK ÉS A VILLÁM
A VÉSZCSENGŐ
AZ A FRÁNYA NÉMET NYELV
HOSSZÚ ÚT AZ ÉJSZAKÁBAN
EGYSZER VOLTAM IDEGENVEZETŐ
MEGHATÓ TÖRTÉNET GEORGE WASHINGTON GYERMEKKORÁBÓL
A HÁZALÓ TÖRTÉNETE
INTERJÚ
http://mek.oszk.hu/04200/04258
Twain, Mark: Önéletrajz
http://mek.oszk.hu/00500/00518
Twain, Mark: Tom Sawyer kalandjai
Regény
http://mek.oszk.hu/04100/04170
____________________________
PÁSZTOR ÁRPÁD: MARK TWAIN
Bizonyos megindultsággal és majdnem szentimentális gyöngeséggel olvastam az április 23-iki Daily Telegraphban néhány sort. "Mark Twain halála hírét különös szomorúsággal hallották Hannibalban, (Missouri) ahol Clemens Samuel Langhorne gyermekéveit töltötte el. Néhányan felkeresték a tiszteletreméltó Mrs. Laura Frasert (Becky Thatchert), a humorista első szerelmét. Szeme könnybe lábadt és szaggatott, csukló hangon mondta: Eszembe jut, mikor több, mint hatvan év előtt először mentünk iskolába. Mezítláb volt, kezét lilára festette az eper, amelyet megosztott velem... Emlékszem, mint mászkáltuk be a dombokat virágokat tépve...
És San Franciscóban, a "golden landban" nem egy "old timers", a régi idők bajtársai közül csapta össze sajnálkozva kezét a hű Sam halála hallatára, aki azóta talán nem is látta, amióta neve Mark Twain lett. És Mr. Joseph Goodman, aki 1862-ben először szerződtette hírlapírónak az Alemada Pioneerhoz, könnyek között írta meg nekrológját az egyetlen világnagyságnak, aki messze, messze túlszárnyalta az Alemada Pioneer hírét. És félárbocra eresztették New-York vizein és palotáin a csillagos-sávos zászlót, Roosevelt Európából kondoleált, Taft odahaza siratta el az Egyesült Államok nagy fiát s egy-egy öreg hajós a Mississippin elgondolkozva jegyezte megy:
- A legjobb révkalauz volt a Mississippin...
Íme, mindenki szerette és mindenki elismerte valamiért. Pedig ez a pár név, és ez a pár hely, amit felemlítettem, rengeteg sokat jelent. Jelenti először is az időszakot 1835-től 1910-ig, amely közben élt egy Sam Clemens nevű csöpp mezítlábú fiú, aki Becky Thachterrel (nem ösmerik a bájos jószágot Tom Sawyerből?) járt iskolába, aki később révkalauz lett a Mississippin, aranyásó a "golden Nevada"-ban, katona a szabadságharcban, újságíró Mr. Joseph Goodmennél, egy kis vidéki lapnál és meghalt, mint Mark Twain. akit meggyászol Európa, meggyászol Amerika s meggyászolnak valahány kolóniában angolul beszélnek.
Tehát kétség sem fér hozzá, hogy a kis meztéllábas fiú világirodalmi karriert futott be. Ahol igazán ismerték, ott a nagy írót, a szerető, meleg szívű költőt és tapasztalt bölcs embert tisztelték benne, nálunk pedig vicc-csinálónak, móka és tréfa embernek tartották. Sőt a halála után megjelent magyar nekrológok egy részében is lebecsülték, mert szerintük nem írt mást humoros apróságoknál és ostoba vicceknél. Szegény Mark Twain bizonyára nem tehet róla, hogy az élők jobban tudnak írni, mint a halottak és hogy az élők oly kevéssé ismerték a halottakat, míg azok éltek és oly kevéssé ismerik őket túlélő részüket: műveiket. Mert ha végigtekintünk Mark Twain könyvein, a humorista lassan-lassan háttérbe szorul s megjelenik a nagy író, a pompás, eleven szemű megfigyelő, a nagy tapasztalatú barangoló, aki bejárta az ötvenes évek fejlődésnek induló Amerikáját, nem egy víg kalandos történetet élt át az aranyásók közt, vagy a Mississippi partjain, ahol megjelenni látta az első gőzhajókat, nyugattól keletig keresztül kóborolta a prériket, részt vett a függetlenségi háborúban, látta felnőni és gyönyörűvé válni Amerikát, ezt a fiatal óriást, - és mikor először íróasztalhoz ült, hogy gazdag, kalandos és változatos életét megírja, - mert melyik író ír mást? - gondolata egyszerre visszatért gyermekkorára s megteremtette az első, igazi, őszinte és természetes gyermekregényeket, mindnyájunk legszebb emlékeit: a "Koldus és királyfit", "Tom Sawyert", "Huckleberry Finnt". Az eleven, igazi életet adta a gyermekeknek, szemünk elé varázsolta a bájos, rakoncátlan vad bájt, a lábujjhegyre álló, ágaskodó, vadalma ízű gyerekszerelmet, - és hatalmába vette az egész világot. Vagy tájleírásai, a Mississippin, az arany- és ezüstbánya vidéken eltöltött évek leírásai nem egy nagy, igazán nagy író művei-e? Nem szárnyal-e elő belőlük egy finom, nemes költői lélek, a természet egyik legmeghittebb ismerője és a stílus nagy művésze? Nem kell-e megbecsülni benne az őszinteséget, a virtuóz észrevevést, az igazság fanatikus szeretetét, az új vállalkozások tiszteletét, nemes, meleg szívet, a gonosz kegyetlen eltiprását, a cinikus gúnyt, hatalmas életerőt és előre törtetést, - csupa ragyogó amerikai erényt? Igen, Mark Twain amerikai volt és sokkal nagyobb mértékben, mint Irving Washington, vagy Bret Harte adta az irodalomnak Amerikát. Ez is csak irodalmi nagysága és jellemző ereje mellett szól. Hogy ezenkívül a megélhetésért való küzdelem arra is kényszerítette, hogy apró mókákat írjon, hogy tréfáit lefordítsák németre s németül nem tudók magyar Innen-onnanra, vagy Különfélékre a hírlapokba, arról Mark Twain nem tehet. A fiatal amerikai irodalomban korszaka nagyság, a világirodalomban pedig egy fennmaradó név.
Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 9. szám · / · FIGYELŐ
|
