|
2010. szeptember 08. szerda, 14:30 |
EVOLÚCIÓ
Egy nagy szocialista vállalatnak voltam az igazgatója.
A reggeli kávémat egy szexi titkárnő készítette,
munkába fekete kocsival jártam.
Egyszer utánam jöttek,
hogy adományozhatna a cégem 10-ezer forintot
az egyik Központi Bizottsági tag temetésére.
Azt mondtam, hogy ennyi pénzért
eltemetem az egész Központi Bizottságot!
Ettől kezdve egy kis vállalatnak lettem az igazgatója...
Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette,
munkába egy kissé rozoga vállalati autóval jártam.
Egyszer szememre vetették,
hogy nem voltam az utolsó pártgyűlésen.
Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy ez az utolsó,
akkor biztosan elmentem volna rá,
még transzparenst is vittem volna!
Ekkortól kezdve mesterként dolgoztam.
Munkába saját autómon jártam,
magam főztem meg a kávémat.
A falon ott lógott Kádár és Lollobrigida képe.
Egyszer azt mondták nekem,
hogy miért nem tüntetem el a falról azt a kurvát.
Leakasztottam hát Kádár képét.
Ez időtől árokásó munkásként dolgoztam.
Munkába kerékpáron mentem,
kávét termoszban hordtam magammal.
Egyszer, amint éppen árkot ástam,
jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat,
mert erre felé jön a szovjet küldöttség.
Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva
és tolvajlás ellen is biztosítva van... ...
Ettől kezdve munkanélküli lettem...
... hosszú évekig munkanélküli voltam,
mígnem jött a rendszerváltás...
Rehabilitáltattam magam.
Manapság politizálok.
Kávémat most már szexi titkárnő készíti,
munkába személyi sofőröm visz Audin.
Befogom a szám
és ha kell, szavazásra emelem a kezem.
Életszínvonalam
és a költségtérítésem emelkedik.
|
