 A boldogtalanságunk tényei és tétjei, okai és következményei
Rövid-tartós, intenzív-extenzív életminőség hiányok és létrontások
Gonosz szellemiségek, rossz lelkületek és világcsúf megtestesülések
Vörösmarty Mihály
A MERENGŐHÖZ
Laurának
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
1843. február vége - március eleje
A hitetlen Tamás
Aki még több bizonyítékot kér,
amikor a gyerekrablók elküldik fia egyik levágott ujját
*
Vasárnapi apuka,
Aki aláássa tekintélyét,
S aki a lovak közé dobja a gyeplőt
*
Kitartott selyemfiú, hímringyó
Potyaleső parazita, élősködő, here
*
Más farkával vered a csalánt
*
Csak a felfelé útra gondol, de ki hozza le a fáról…
*
A nehezen megszerzettet könnyen veszni hagyó
*
*
Aki szuronyokkal szerzett trónust,
És azokra ülve akar ezután kormányozni
*
Okosan nem engedő, szamárként szenvedő
*
Minden piti vitás ügyből presztízskérdést csináló
*
Mások bizalmába férkőzöl, s értékesíted értesülésed
*
Éppen csak annyit fizetsz a munkásnak,
hogy még azért holnap is bejöjjön kedvetlen robotra
*
Élvezettel terjeszted a rémhíreket
*
Ha egyszer kaptál kölcsön, legközelebb követeled
*
Társaidat folyton kész helyzet elé állítod
*
Készételeket eszel, készitalokat iszol az életmenzán
*
A folyóból kimentesz, de ha fázom, nem takarsz be
*
Nem játszol, nehogy óhatatlanul eláruld magad
*
Amit te nem tudsz, azt nem is érdemes tudni
*
Indiszkréten kifecseged hálószoba titkaitokat
*
Gátlástalanságod másokban gátlásokat épít
*
Ünnepnapokon akarod bepótolni a gyereknevelést
*
Ha a riválisaidat ócsárolod, azzal magad emeled?
*
Belehalnál, ha valakire egyértelmű dicséretet mondanál
*
A tűzzel játszol,
S még te háborogsz, ha nagyon megégeted magad
*
Fogadásból,
heccből udvarolsz, és tiporsz szíveken
*
Szalmaláng lelkes
Mindenbe csak belekapsz, és hamar végleg feladod
*
Az irigykedéssel is növeled a versenyhátrányod
*
Perc emberke
Engeded felkapni magad, majd magasról ejtenek
*
Izzadtságszagú
Ami nem megy, azt erőlteted
*
Hol szimplifikál – hol túlkomplikál, bebonyolít
*
Életemből/ételemből „csak” a só és a bors hiányzik
*
*
Adok a szarnak egy pofont
*
Bólogató János – pecsovics, mameluk
*
Méltatlanra vesztegeted
Drága időd, véges energiád és figyelmed
*
Az önmagának sírva kezet csókoló önsajnáló
*
Ál-pálforduló
Köpönyegforgató – mindig a győztes mellé álló
*
Kapva kap a „betegségén” – szeretetzsaroló
*
Torna alól önfelmentő – honvédelem elsunnyogó
*
Drasztikus fogyókúrázó és nagy zabáló
*
Sokat markolsz - és keveset fogsz
*
Akit átkozott féltékenység gyötör,
S gyötri vele megállás nélkül az élettársát…
*
Az önelfogadás hiánya miatt kötözködő
*
Minden vagyonod felteszed egy sötét lóra
*
Tovább nyújtózkodsz, mint amíg a takaród ér
*
Engeded magad gyökerestől kitépni és átültetni
*
Az urakkal egy tálból cseresznyézel,
S ők az arcodba köpködik a magokat…
*
Egy életen át alkot a család rovására titkos remekművet
*
Magadat mindenkinél különbnek tartod
(Tudat alatt valójában mindenkinél alábbvalnak…)
*
Neked csak hátsó szándékaid vannak
*
Elrontom mások játékát és az ünnepét is
*
Beleköpök a levesbe – csizmám az asztalon
*
Kavarok, hogy a zavarosban halászhassak
*
Beszédemnek se füle, se farka
*
Lapulok, mint szar a fűben
A szarnak nincs gazdája – vagy másra kenem
*
A leggyengébb láncszem a csapatodban
*
Vérszemet kapsz –
Amúgy alkalom szülte tolvajként kezdted
*
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik
*
Beleesel a másnak ásott verembe
*
Reményik Sándor
Fagyöngyök
Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata,
Élősködők, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.
|
